2017. május

Hát megvolt a hetedik zarándoklatom is.
A legjobb kérdést egy ismeretlen (nem zarándok) lány tette fel a második estén, mikor az után érdeklődött, engem mi vitt rá a zarándoklatra? Én meg nem tudtam semmi magasztosat kipréselni magamból, csak azt, hogy a "megszokás"...
Mert ez az igazság. Az elsőt puszta kihívásnak tekintettem, és túl könnyeden álltam neki. - Nem is mentem utána vagy három évig. Az újrakezdésben azt kerestem, hogy képes leszek-e kevesebb kínnal és több örömmel megvalósítani ugyanazt? Így hat éve már óvatosabb duhaj voltam, és azóta is az életem része, hogy készülök rá kora tavasztól. Persze még így is beleesett olyan év mikor véresre törött a lábam és hetekig cipőt sem tudtam húzni, de minden évvel kevesebb olyan indokot tudnék felsorolni ami elég súlyos ahhoz, hogy ne legyek ott az aktuális zarándoklaton.
Az idei egyébként unalmasan könnyű volt. Se egy felhőszakadás, se kánikula, se dermesztő hideg, és alig két kis vízhólyaggal megúsztam. Persze a Zalaszántó előtti "végtelen négy kilométer" az kegyetlen volt most is, de utólag mégis az a leginkább átformáló.
Ami jó, hogy kezd összeállni egy közel húsz fős csapat akik már inkább harmadszor, negyedszer mennek együtt. Mi már ismerjük egymást, és nem vadidegenekkel vonulunk, hanem olyanokkal akikkel már évek óta - évente egyszer legalább - találkozunk. Nagy erő ez, mert kieshet két-három kulcsember, vagy akár a szervező is, mégis valószínű, hogy amíg mi bírjuk addig minden évben lesz zarándoklat. - Ami jó, nekem.

Ma háromszor áztam bőrig.
Reggel cangával mentem a Gyárba, hogy ne puhuljak el teljesen - bár kitérők nélkül a legrövidebb úton haladtam. Hazainduláskor meggyőztem a szintén bringával érkező főnökömet, hogy tekerjünk együtt haza. Induláskor pont feltűnt két kolléga akivel "csak egy percet" (tízet) kellett beszélnie, majd még egy mélt elküldenie otthonra... Na pont ezzel a tíz perccel lettünk kijjebb hazafelé a zuhénál. Utána teljes átöltözést követően elmentem a Tescoba megvenni a zarándoklatra az elemózsiát. Hazafelé már 40-60 centis vizeken át suhantam a kocsival és megint sz@rrá áztam a csomagokkal és a gyerekeket hazahozva karatéról.
Ekkor már jó 10cm-es víz állt a garázsunkban...
(Valójában több is mert eddig sosem ázott el a polcon lévő családi sátrunk, most meg száríthatom majd holnap vagy vasárnap...)
Mindenesetre kihalásztam a garázs fekete levében úszó gumicsizmámat, majd szemetes zsákokkal kibélelve és újabb száraz ruhát öltve lementem kimerni hólapáttal a vizet a pinceszintről. (Évek tapasztalata alapján ez a leghatékonyabb megoldás.) Nagyjából nyolcra sikerült nagyjából szárazzá tenni mindent, sőt még slaggal ki is mostam a garázsban felgyúlt homokot, sőt még két szomszéd garázsát is kislaggoztam.
Nem így terveztem a mai estét, és fáradt vagyok tőle mint a kutya. De jó edzés volt a zarándoklat előtt.
Holnap nem csinálok semmit csak pihenek, és csütörtök reggel neki indulok hetedjére...
Valójában nem is tudom hány lény csinálta meg rajtam kívül hétszer a buddhista zarándoklatot. (Persze tudom, hogy a szervező már tizenkilencszer nyomja, de ha őt nem számítjuk akkor talán már dobogós vagyok.) - Ez persze hübrisz a javából, de talán nem teljesen ok nélkül.
Holnap azért rápihenek...

Pénteken összeraktam a konyhát. Meglepően könnyen ment. Valójában sokkal stresszesebb feladat volt a hűtőnek felszabadítani a helyet, mint az ajtókat felrakni.
Szombaton a teljes család kirándult Tatára a Patarára. Pont a délelőtti "csatára" értünk oda. Volt nagy durrogtatás muskétákból de még ágyukból is. Azért az ötödik lövés után már inkább csak a hangzavar jött át. Szóval az nem volt nagy élmény (a kisebb gyerekek fülüket befogva sírtak). Viszont maga a fesztivál jó volt. Láttunk sok törököt, magyart, de még más nemzetek hagyományőrzői is ott tébláboltak a forgatagban. Mondtam is, hogy jövőre már nem turistáskodni kell jönnünk, hanem beöltözve. :-)
Meglepő módon a Fokiról (Fogadalmi Kirándulók) is megjelentek Juckóék. Velük közösen derítettük fel a kiállított tankokat és más harcjárműveket. Ez főleg a fiuknak volt nagy élmény, Zoé hamar elunta...
Hazaérve még lementem cangával a nagy Tecoba egy ásványvíztért - csak, hogy eddzem magam a hétvégi zarándoklatra.

A felkészülés jegyében ebéd után hármasban elmentünk a gyerekekkel a Holdvilág-árkot körbejárni. Bár elvileg csak öt kilométer, de mi a végére eléggé elfáradtunk, és élménynek sem volt utolsó a szurdok.

Az előbb találatam:

Szombaton karate versenyen voltunk. Szerencsére nem húzódott sokáig így utána még el tudtam menni bringázni ahogy vasárnap is. Elég zsírpuhánynak érzem magam, ami a jövő heti zarándoklatra baljós árnyat vet. Persze a heti 50-60km tekerés mellett zsírpuhánynak lenni nem is olyan rossz. Viszont szerettem volna kicsit megnyomni ezt a hónapot hogy könnyed(ebb)en nyomjam a gyaloglást, de folyamatosan vagy esett, vagy olyan programom volt ami kizárta a tekerést.
Ma is bringával akartam nekiindulni a gyárnak. Tudván, hogy négytől a város másik felén lesz egy megbeszélésem. (Szép lassan tekerve is fogynak a kilométerek és úgy nem kell csatakosan érkezni a partnerhez.) Percekkel az elindulás előtt figyelmeztetett az időkép, hogy ma háromtól zivatar várható a térségben. Na szakadó esőben nem lehet szárazon és kulturáltan megérkezni sehová. Így megint kocsiba szálltam, és csak remélem, hogy délután TÉNYLEG leszakad az ég is, vagy szakadjon le az ég.
Holnap sem lesz ideális a helyzet, mert fél három után vinnem kell Zoét angol felmérőt írni a Poliba.
Majd talán csütörtökön.
De aznap lehet inkább bevállalom a gyaloglást a gyárba, mert az oda-vissza jó nyolc kilométer ami ugyan csak harmada-ötöde a napi távnak, de több a semminél.
Hétvégén megyünk a Tatai Patarára.

Sok minden volt.
Szombat délután kimentünk megnézni Borit az ötödik dunai regattán, de pont lekéstük az alíg tíz perces futamot, így már csak az elcsorgó hajóknak kelepelhettünk bőszen. Azért egy órát eltöltöttünk a helyszínen, majd a körútról begyalogoltunk a Polihoz és vissza, némi fagyival megszakítva a túrát.
Vasárnap Pesten ünnepeltük a családi névnapokat, szülinapokat a MészárSteak nevű helyen, ami - ahogy a neve is sugallja - főleg a húsevőknek kedvez. A húslevesük ugyan gyenge volt, de a fő fogások szerintem jók voltak, és a kétharmad részt pesti lakosoknak sokkal közelebb is van mint Veszprémben bármi. Utána Borinak kölcsönadtuk (99-évre) Jirka cangáját - akinek a sajátját az már első napon ellopták az új albérlete bringatárolójából. A két gyerekkel négyesben gurultunk el hazulról a nyolcadik kerület legsötétebb utcáin át.
Hát el kell mondanom, Zuglóhoz, Erzsébetvároshoz (vagy pláne az ötödik kerülethez) képest is radikális a váltás arrafelé. Huszonöt éves nőként sem lehet könnyű, de annak kifejezetten örülök, hogy az én tizenéves gyerekeim (már) más környéken nőnek fel.

Közben hétvégén bejelzett az előző (sőt szerintem az első lakótól örökölt, így 17 éves) hűtőnk, hogy most már tényleg véres a torka és ideje cserélni. Ez elég komoly stresszt okozott nekem, mert nem vagyok egy barkács alkat. Az meg egy a konyhabútorba épített jószág, aminek a kibányászása is külön feladat.
Ma munka után elmentem megvenni az utódot. Ami Hitvesem erős nyomására már nem beépített lesz - mivel az kisebb - hanem egy normál 180-as jószág amit többet nem kell leolvasztani.
Meg is rendeltem péntekre az új Samsung gépet - mert ha robbanós telefont tudnak gyártani akkor hűtőt miért nem?
Ez után jött az igazi fekete leves. Nem csak a régi gépet kellett kibányászni a dobozából, hanem a dobozt is le kellett bontani atomjaira, úgy hogy az takkra érintkezett a plafonnal, és a szomszédos szekrényekkel. Bevallom stresszeltem jócskán. Közel két órás szenvedéssel sikerült kibányászni a hűtőt, majd kiszedni a dobozát is. Sőt a(z apukámtól) karácsonyra kapott fűrésszel még a szekrényt is darabjaira tudtam aprítani. Ez után már csak sok cipelés maradt hátra, illetve a hűtő mögötti fal újrafestése, a lábazat szétfűrészelése - hogy beférjen pénteken az új gép - és végül a halálra ítélt visszahelyezése a korábbi helyére.
Szegény fiam végig ajánlkozott, hogy szeretne segíteni. Csak a meseolvasás alatt tudtam elmondani neki kellően nyugodtan, hogy azért nem segíthetett, mert én magam sem tudtam mit fogok tenni a következő fél percben, így még a sógorom vagy apukám sem tudott volna mit javítani a helyzeten. - Legalább megértette és elfogadta a korlátaimat.
Mégsem volt hiábavaló a mai este.
1. A régi hűtő kicsomagolva.
2. Az új hűtő helye felszabadítva.
3. A hely tiszta, sőt kimeszelt.
Én meg még élek, sőt a fiammal is teljes a béke.

Ezzel szemben Zoét reggel majdem beraktam a hidegvizes zuhany alá pár perccel az iskolába indulás előtt.
Értem én hogy hormonok, meg tavasz van és egyébént is már utálja a jelenlegi iskoáját. De rajta kívül még hárman próbálunk túlélni ebben a családban.
Lányomnak küldöm az alábbi dalt.

Azt már tudjuk, hogy Mészáros Lőrinc kezében 192 lap van. Már csak az a kérdés, hogy hány NINCS Mészáros, Habony, Smidt kezében??? 192/x?
Én kérek elnézést, hogy csak politizálok ezen a blogon, holnap biztos lesz valami jó kulturprogram amiről majd tudok mesélni...