2017. március

Ma egy agilis tréningen volt a teljes csapatom plusz a kedvenc megrendelőink közül hárman. Kifejezetten jó az oktató, bár a nap nagy részében nem sok újat hallottam - mivel nekem ez már legalább a negyedik ilyen típusú képzésem - de legalább a többieknek hasznos volt, és holnap sok tippet-trükköt fogunk megismerni. Ezt sikerként élem meg, mert - mint mostanába sok mást is - teljesen saját hatáskörben kellett megszerveznem, így a kudarc sokkal jobban érintene. Jó ez az új év, az új pozíció, bár sokkal több a kihívás, de mindig fel kell nőnöm a feladatokhoz, és legalább látom a fejlődést, a kihívásokat. Nem azt érzem, hogy negyven évesen megrekedtem valahol, hanem negyvenöt évesen megint junior lehetek valamiben. Ez már szinte a fiatalság. :-)
Jó üzletágvezetőnek lenni, és egyáltalán nem a névjegykártya miatt...

Csendes heteken vagyunk túl. Elmúlt a Poli para. Most már Zoé is eléggé kifelé veszi az irányt a mostani suliból, és mi sem nyüsztetjük ezért. Ennek ellenére még lelkesen jár a különböző tanulmányi versenyekre, és továbbra is kitünő, de érezhetően megszűn a nyomás rajta. Ez jó.
Szegény Kristóf kezdett el teperni, aki azt szertné ha "ugyanennyi tanulással lehetne kitünő", hogy ő is az áhított Poliba jusson, mert az osztályából már mindenkinek elmondta, hogy az mennyire király hely ahol még graffitizni is lehet a folyosón.
Én múlt hétre végre kilábaltam a torokgyulladásból, és ezért kedden megint elmentem úszni, majd ma is az orvosnál kezdtem, az ismételten szétment a torkom miatt. Újabb - talán még brutálisabb - antibiotikumot kell szednem, és bízom benne, hogy ezzel már letudom a betegséget. Hitvesem még tartja magát, ő a nyelvvizsgája miatt izgul, mert nem akar új (szoftverfejlesztői) tanfolyamokra elmenni, míg azt le nem zárja. Pedig nekem kell a csapatba egy részmunkaidős fejlesző, a normál doksi író kapacitás mellé. Ha sikeresen felhúzná magát az segítene a családi kasszán is. bár panaszra így sincs okunk.
Elkezdtük összerakni a gyerekek nyári táborait, elfogaltságait is. Leginkább most a közös sátorozás időpontja kérdéses, mert sikerült jól szétszabdalni a szünidőt a különböző táborokkal. A nagy hír, hogy idén a kollégáimmal augusztusban a Tisza és Maros felső szakaszát fogjuk körbetekerni Ukrajnában és Romániában. Izgalmas lesz mert még útlevelet is kell hozzá készíttetnem, mert elhadjuk a belföldi EU-t. - Istenem mennyire örülök, hogy az EU tagjai vagyunk...

Ma Kristóffal voltunk kettesben karate versenyen ahol ezüst érmet szerzett. Eredetileg Zoé is akart jönni, de lebetegedett. Szerintem tőlem kapták el, mert nekem sikerült begyűjtenem egy elég durva torokgyulladást, amivel tegnap még dokihoz is elmentem és kaptam rá Doksziciklint, meg torok fertőtlenítőt. Én már jól vagyok, és remélem hétfőre ők is jól lesznek. Holnap azért elmegyünk a Decathlonba beszerezni a tavaszi-nyári kollekciót.
Ja még egy utólagos kiegészítés a versenyhez. Szóval Kristóf a 10-11 éves korosztályban versenyzett, mikor csak egy hónap műúlva lesz tíz.

A héten baromi sokat kellett dolgoznom, alig láttam ki belőle, és a jövő hét is durva lesz még.
Tegnap a ragyogó tavaszi időben úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a hegyekbe kirándulni. Az illendőség végett beküldtük a fokira hátha most lesz jelentkező a kimozdulásra.(Fogadalmi Kirándulók csoportja - olyan barátaink akik régen megfogadták, hogy "minden hónapban legalább egyszer kirándulnak", de mikor mi megyünk pár hetente akkor épp pont valami más halaszthatatlan dolguk akad ami miatt sajnos nem tudnak jönni, pedig nagyon szeretnének bármikor máskor.) Meglepő módon nem volt jelentkező most sem, de néhányan mára terveztek egy tatai túrát. Hát mondtuk Zoéval nekünk az is megfelel, így ebéd uátn csak bringázni és a friszbizni mentünk ki hármasban a Ligetbe.
Mára persze beborult majd elkezdett szép egyenletesen esni is. Zoé szerint ez "csak eső", ami nem akadály egy jó túrán - ebben igaza is van, mégis lefújtuk a kinti programot. Így most itthon fogunk unatkozi egész délután.
Kínomban a Jurassic park 1-4-et töltöm le, hogy legyen mivel elütni az időt...