2017. január

Még mindig a Titanic első/másod tisztjének érzem magam, de talán sikerült lezátnunk pár zsilipkanrát és van esélyünk eljutni a kikötőbe. Hosszú az út, de talán nem reménytelen. A kékszalag már oda, de az utasok még túlélhetik. Ez is valami, sőt ez minden...

Érdekes egy héten vagyunk túl. Pénteken kiderült, hogy jó tíz ponttal maradt el Zoé a várt felvételi eredménytől, ami alapján nem sok esélye van a megcélzott csúcs gimikre. Persze ez még nem végleges, mert lehet, hogy a többség hozzá hasonlóan elrontotta a matekot. Azóta megvan a menekülési terv is. A Poli ami egy végtelenül liberális szemléletű és nem is rossz gimi - bár fizetős. Ha más nem jön össze akkor megy a "gazdag, de buta és deviáns gyerekek" közé. - Ezzel vigasztalom, és már kezdi viccesnek látni a helyzetet. Az biztos, hogy a jelenlegi sulijában nem maradhat és gimnáziumba kerül - mert megérdemli. Ha meg már a legjobbak nem jönnek össze akkor olyan kell, ahol nem be- vagy összetörni akarják a nevelés címszó alatt, hanem kiteljesíteni. Szóval változnak a prioritások...
Hétvégén szüleimnél voltunk és a legnagyobb - életre szóló élményt - a Balaton adta ami csodálatos símára befagyott és mindkét napon korcsolyáztunk rajta.
Ma Zoé jól arcra esett a jégen és vigasztalásul megbeszéltük, ha majd nagymamaként is látaszani fog a homlokán a horzsolás, akkor elmondja az unokáinak, hogy a mostani tevefarmjuk helyén egykor egy hatalmnas tó volt, és az gyerekkorában egyszer még úgy befagyott, hogy kilométereket lehetett rajta bármely irányba csúszni. - Na akkor szerezte azt a csúnya sebet...
Sajnos ma már Kristóf nem tarthatott velünk, mert szombaton belázasodott és utána már csak az ágyat nyomta.
Azért így is jó volt a hét és a hétvége...

Túlvagyunk az írásbeli felvételin. Zoé szerint a magyar könnyű volt, a matek viszont nagyon nehéz. Ez szerintem valahol 45+20 pontot jelent, ami határeset a szóbeli behívásokra. Meglátjuk...
Utána elmentünk közösen ebédelni a piac melletti vietnámi étterembe, ahol eddig csak levest ettünk Hitvesemmel, de kiderült hogy a másodikok is nagyon jók. Ár-érték arányban verhetetlen. Délután a lányok anya-lány programot tartottak az Árkádban, mi fiúk pedig kettesben játszottunk az xboxon. Jó volt ez is. Bár még van min izgulni, de már valójában nincs min.
Közben a gyáramban tovább fokozódik a helyzet, ez az év vízválasztó lesz mindenképp. Kicsit olyan a szerepem, mint mikor már Kóka és Fodor kűzdött az SZDSZ vezetéséért. Meglátásom szeint első tiszt lehettem a Titanikon. Innen szép nyerni...
De legalább az irásbeli felvételin túlvagyunk...

Szombaton volt Zoé utolsó előkészítője. Utána jót ettünk a Halkakasban, majd megpróbáltuk levásárolni a gyerekek karácsonyra kapott könyvutalványait. Tegnap szánkózni mentünk el négyesben Szücsibe, ahol jó húsz centis szűz hóban tudtak a gyerekek fetrengeni. Jó volt na.
Hazaérve már megint leejtettem a garázsban a telefonomat és újra betörött a képernyője. Basszus, eléggé elkeserített. Szerencsére megint befogadta a Voda biztosított kárrendezésre. Cserébe nem lesz normális telefonom hetekig...

Unatkozhatok a gyárban várva hogy a gyerekeimnek befejeződjön hatkor a karate. Pedig már kiolvastam a teljes netet...

Ebéd után elmentem a gyerekkel sétálni a Várba. Eredetileg a Budai hegyekbe akartunk kirándulni, de Hitvesem szerint őrültség ilyen időben elhagyni a várost. Hát nem mozdultunk ki a biztosból és úgy túlöltöztünk, hogy folyamatosan vetkőznünk kellett Kristóffal. (Zoé pont nem fázott, ami magában is nagy szó.)
Bejártuk a várnegyed kb felét, ittunk forró csokit és fotóztunk sokat telefonnal. Jó volt.

Fontos hétvége volt a mostani. Hitvesem tegnap és ma nyelvvizsgázott. Az eredményre még várnunk kell majd 30 napot, és a sikerességét nem tudjuk - bár én bízom benne.
Meglátjuk...
Zoé utolsó előtti előkészítőjén volt ma. Jövő héten még a kezdet kezdetén tett ígéretünknek megfelelően a Halkakasban fogjuk ünnepelni az előkészületek végét. Nagyon reménykedem abban is, hogy neki is sikeres volt/lesz a felkészülés a felvételire. Persze, ha nem, akkor sincs baj, majd két év múlva megint megpróbálja. Mert nem adjuk fel...
Tegnap este Kristófnak elkezdett fájni a foga, jobb híjján az ügyeletre vittük ma el, ahol kifúrták és betömték (ideiglenes töméssel) az egyik fogát. Jövő héten majd egy magán klinikán berakják a véglegles tömést. (Mert az állami egészségügy erre már nem alkalmas.) #köszorbán
Egyébként végre tél van, durva mínuszok röpködnek nappal és éjszaka. Remélem ezek megölik az elszaporodott kerti poloskákat - akik közül még tegnap este is berepült közénk egy. Megértem, hogy ő is csak melegre és szertő otthonra vágyott (mint minden érző lény), de én minden bátorságomat összeszedve egy pohárral kitessékeltem a mínusztokba. Éljen túl a vadonban, ahonnan jött...
Közben az üzletágamban is komoly válatozásokról döntöttem. Egyszerűen kevesek vagyunk több párhuzamos feladatra, így fókuszálnunk kell a legtöbb haszonnal kecsegtető munkára, a többit meg el kell engednünk. Nem könnyű döntés, mert kiszolgáltatottá tesz és csökkenti a "több lábon állást", de még mindig jobb egy lábbal stabilan a földön állni, mit két lábbal hanyatt esni. Hónapok múlva látsztik majd a mostani döntésem eredménye...

Büszkén jelzem, hogy 15 éve ezen a napon ismerkedtem meg Hitvesemmel. (Akit a részletek érdeklik az nézzen vissza 3-5-8-10-12-15 évet, vagy nem tudom pontosan mennyit.) Szerintem fontos dátum volt, bár a pontos napról pont nics bejegyzés.
Hitvesem holnap és holnap után megy nyelvizsgázni, így az ünneplést elhlasztjuk szombatra.

Tegnap hattól tüzijátékoztunk egy nagyot. Kimentünk egy elhagyatottabb területre a házaktól távolabb, de a végső nagy robbanásssorozatra még így is kijött egy néni rosszallását kifejezni. Szerencsére pont végeztünk, így nem lett konfliktus a mókából. Utána megnéztünk két Titkok könyvtára részt, ami egyfajta Indiana Johnes útánérzés, csak sokkal gagyibb. Végül még a Kalózok gyurmafilmet is végigtoltuk. Hát az bearanyozta az estémet. Tényleg nagyon jól szórakoztam rajta. Pont éjfél előtt lett vége. Ittunk egy-egy gyeerekpezsgőt, majd a gyerekek elmentek aludni a legnagyobb tüzijátékozás közepette. Én még néztem egy kicsit az erkélyről a látványt, majd mi is feladtuk.
Ma lencsét főztünk, majd ebéd után lementem a garázsba bringákat szerelni. Jó sokat elszuttyogtam a saját cangám világításával, kilométer órájával, majd javítottam Zoé defektétjét. Jól el voltam a gerázsban, és legalább lekötöttem magam.
Holnap kezdődik az munkaév...