2016. december

Véget ért a karácsony, ami megint jó volt. Igazából attól félek, milyen lesz, ha egyszer a szüleim (közül valaki) meghal. Hogyan tudjuk fenttartani majd ezt a nagy családos eseményt? Persze Nővérem vonzódása a gigantikus fákhoz megmarad, és valószínűleg akkor is visszük tovább a hagyományt, mert már a "szűk körű" négyes karácsony nem lenne illő, de ez egy komoly veszély. Valószínűleg hamarosan nekünk kell majd egy ilyen bulit bevállalni, hogy meglegyen a "rutin" a későbbiekre. Bár az igen melengető volt, mikor apukám kiszámolta, hogy akár még 27 évük is visszavan, ha Dédi élettartamát követik. Legyen így, de akkor is át kell vennünk a stafétát, még ha a nálunk ünnepelt karácsony nem is lenne olyan fergeteges mint a szüleimnél. Mi sokkal kevésbé vagyunk tradicíonálisak, de pár évtized múlva már ez lesz a tradíció. A változás, a megújulás elkerülhetetlen, még ha úgy is érzem (most is), hogy a tökéletes karácsonyt a szüleim tudják levezényelni.

Ma Zoéval megtettük az év utolsó bringázását. Elkerekeztünk a Decathlonba egy 2000 Forintos sebesség mérő óráért amit a felgyűlt kuponjaimból fizettem. Ezzel én teljesítettem a 2200 kilóméteres távomat, Ő pedig jócskán túl van a 450 kilóméterén. - Idén a sok hétvégi elfoglaltság csúnyán visszavetette a teljesítményünket, de jövőre jobb lesz. Még a végére kapott egy első defektet is, de ez mázlira már a szomszéd utcában jött elő. Jövőre új gumival, friss lendülettel nyomjuk tovább. Kicsit aggasztó, hogy még elképzelésem sincs, nyáron merre tekerjük le az egy hetünket mind a gyerekekkel, mind a kollégákkal. Persze van rá pár hónapom, hogy kitaláljam...
Jó év volt ez...

Pár gondolat az "új" világrendről.

1. Az "igazságon vagy tényeken túl" nem egy "más valóság" van, hanem a hazugságok birodalma.
2. A harc nem a "régi" és az "új" között zajlik, hanem a tények és a hazugságok között.
3. Az "új oldal" sem nem baloldali, sem nem jobboldali és nem is populista, csupán opportunista, pénzéhes hazugok gyülekezete, akiknél a célt rég elhomályosították az eszközök.
4. Konzervatívank lenni ma már a tényekhez, a személyes, és kollektív szabadságjogokhoz való ragaszkodást jelenti.
5. Bár úgy tűnhet, hogy a törtető hazugok (és a bartátaik, családjuk) mindent visznek.
6. Mégsem övék a világ, mert a hazugság csak kártyavár ami eddig mindig összeomlott, és így lesz ez most is, mivel a valóság nem hazugságra épül, és a tények előbb-utóbb maguk alá temetnek minden illúziót.
6. Sajnost míg össze nem omlik addig semmi jóra nem számíthatunk mi akik nem vagyunk "barátok és családtagok".
7. Mégsem sabad feladni, kell őriznünk az eszméinket amik bár eltérőek és kibékíthetetlenek egymással, de mind a valóság talajából táplálkoznak.
8. Nehéz idők jönnek, sötétek is, de sokszor volt már ilyen időszak a történelemben.
9. Végül mindig a több szabadság és a világosabb tények győztek.
10 Igy lesz ez most is...
Csak túl kell élni, vagy bele kell halni, csak belesimúlni nem szabad...
5501

5500 napja indult a blogom. Mondom 5500 napja. Abban az évbben lett elnök az ifjabb George Bush, pár hónapja történt csak a szeptember 11-i merénylet, a Gyűrűk Ura első része akkor került mozikba és már csak másfél hónap válaszottt el attól, hogy Hitvesemmel megismerkedjek. Nem is rossz.
Ezalatt a több mint 15 év alatt megszűnt szinte minden akkor indult blog, de nincs már internettó, és Népszabadság sem, sőt az origó és az index sem a régi már... Ha jobban belegondolok akkor nyugodtan mondhatom, hogy a világháló fennállásának nagyobb felében üzemelt a bolg, maga a domain is mindjárt 15 éves lesz. Szerintem ez nem rossz egy személyes naplótól, még ha időnként nincs is túl sok bejegyzés havonta...

Na az ünneplésen túl meg kell osztanom, hogy az elmúlt napokban jobbára csak fetrengtünk hasgörcsök között. Én hétfő délután dőltem ki, majd másnap reggelig fel sem tudtam kelni az ágyból hacsak nem hányni. Még tegnap sem mozdultam sehová a kanapé három méteres körzetén túl. Szerencsére gyors lefolyásúnak tűnik a kór és valamennyien kezdünk visszatérni a szilárd táplálékhoz, a normális élethez. Olyannyira, hogy ma délután már fát díszítettünk. (Kristóf az alulról építkezés iskoláját követi.) Fotók itt érhetőek el.

Na az egész családot leterítette a hányós-hasmenéses vírus... Elég kemény...

Ma Kristóffal elmentünk megnézni kettesben az új Star Wars filmet a Zsivány Egyest. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megosztanom:
1. Hihetetlen jó élmény volt végre egy Apa-Fia program. (Ahogy Kristóf mondta "kanbuli".) Végre csak egymásra figyeltünk míg vátunk a film kezdetére és lett egy saját titkunk - mivel a lányok is szertnék majd megnézni a filmet, mikor megjelenik a "tékában", így egy szót sem mesélhettünk a cselkményről, pedig volna mit.
2. A film nagyon jó. Nem akarok semmit mondani róla, de nem csak Star Wars filmnek, hanem háborús eposznak is kiváló. Tényleg. Messze veri a korábbi részeket, és mellette elég elbalázottnak tűnik az egyébként vállalható hetedik rész is.
Egyébként a múlt éjszaka nyugodtan telt - legalábbis nekünk fiúknak, mert nemi elkülönülésben aludtunk tegnap. Zoé több mint 24 órája nem hányt, de kevest aludtak ennek ellenére a lányok. Ezért is léptünk le délután, hogy tudjanak pihenni, mi meg szórakozni. - Ilyenek a fiúk...

Ma lett volna Zoé 12. szülinapi bulija. Eredetileg öt gyereket hívott meg, de ez egyik kislány már hét közben lebetegedett. Aztán míg ő előkészítőn volt, az ovis barátok is lemondták mert a terstvérpár egyik tagja belázasodott. Így maradt két vendég. Mikor összeszedtem a lányokat... (Zoé igen jóban lett az egyik kolláganőnk kislányával az előkészítőről, olyannyira hogy meghívta a bulijára.) Szóval mikor összeszedtem őket azzal fogadtak, hogy Zoé épp most hányta össze a tantermet, de nincs semmi baj. Ezt még betudtam "múló rosszullétnek" - bár gyanús volt a sok hányós, hasmenéses megbetegedés mellett, de miattam ne töröljük a zsúrt. Háromkor elindult volna az igazi buli, de akkor Zoé inkább már csak feküdt a kanapén. Aztán összehányta az előszobát is.
Hát ekkor vittem haza azonnal a lányokat kocsival...
Azóta kábé nolcszor hányt... - Így bizton állíthatom, hogy nem egy "múló rosszullét" kapta el. Eleinte még eléggé el volt keseredve, majd később már inkább csak az állapota miatt érezte magát nyomorultul. Most alszik, és remélem végigalussza az éjszakát, de jövő héten már biztos nem megy suliba arra a két napra.
Szeritnem Kristóf is hazakéretszkedik hétfőn, legkésőbb kedden.
A tortát lefagyasztottuk, és majd valamikor januárban újra próbálkozunk.
Sajnos ez van...

Este megint megnéztem a Final Fantasy filmet ami már 15 éves, de máig az egyik legjobb sci-fi mondanivalóban és látványban is. Tényleg miért nincsenk tömegével "élőszereplős" rajzfilmek, akciófilmek? Ha akkor megtudták csinálni akkor most miért nem?
Ahogy valaki megállapította: Gyerekkorunkban mind repülő autókra vágytunk felnőttként, és helyette csak 140 karakteres üzeneteket kaptunk. (Mostanában főleg az USA elnökétől..)

A hétvégét félbetegen töltöttem. Elfogyasztottam pár NeoCitránt, és fájó szívvel lemondtam a mai ebéd utáni bekerekezést a karácsonyi vásárhoz a Bazilik a mellé. Szóval punnyadás volt és sok olvasás. Azért délután megsütöttünk még egy próbát a karácsonyi csokitortából és únóztam öt menetet a gyerekekkel.
Nem nagy kaland, de semmi kedvem ágynak esni a következő két hétben.

Hát mostantól üzletág vezetővé lettem a Gyárban, Ez persze csak egy titulus, de valójában nem. Teljes munkáltatói jogakat (is) kaptam az üzletágamon belül, meg minden felelősséget. Ami jó. Nem azért, mert lecserélik a névjegykártyámat, hanem mert mostantól valódi döntéseket hozhatok nem csak a kicsi, henem a nagyobb kérdésekben is. Kevésbé megkötve talán (ha valóban érdemes is vagyok a címre) tudok majd igazán jó dolgokat elérni. Én úgy érzem, hogy kitágult a világ. Most örülök, aztán majd gürizhetek sokkal többet...

Nagyon csendes ez a december még. Alig valami történik. Várjuk a karácsonyt és egyre jobban készülünk rá. Ugyanakkor még a lakást sem díszítettük fel, de hétvégén már biztos megejtjük azt is.
Ma reggelre sikerült valami durva torokfájós betegséget elkapnom. Ez nagy öröm, mert ma van a céges évzáró amiről nem maradhatok le idén. Majd talán holnap beteget jelentek, addig meg iszom a NeoCitránokat.

Pár napja megtaláltam végre a téli sapkáimat. Azóta vidáman hordom az egyik elfelejtettet, mert ahányszor meglátom magam a tükörben mindig azt hiszem, hogy egy menő zsidó dzsesszbőgős néz vissza rám.