2016. november

Vannak megnyugtató és felkavaró történetek.
Most mindkettőből részem volt.
Tegnap megnéztem a Black Mirror első évad harmadik részét is (mindenkinek ajánlom a sorozatot) ami megint olyan közeljövőt mutatott be amitől inkább tartok. Ma pedig befejeztem Ben Aaronovitch második könyvét a Soho felett a holdat ami egy új típusú fantasy, varázslókkal, mágiával, a mai Londonban sok dzseszzel és visszautalásokkal Harry Potterre. Ezt elolvasva inkább jó érzés töltött el.
Mindkettő jó szórakozás a maga módján.
Közben már aktívan készülök a karácsonyra, és dolgozom ki az új típusú csoportvezetést, amire vagy megkapom a felhatalmazást, vagy csinálom felhatalmazás nélkül egy darabig - míg nem találok jobb elfoglaltságot. Nyitottak még a jövő kapui. (Nagyon homályosan fogalmazok tudom, de majd később minden kiderül, mit a vacak krimikben.)

Tegnap elkezdtem nézni a Black Mirror első évadát. Hát olyan mindegyik rész, mintha gumikalapáccsal ütnének fejbe hátulról. Nagyon durva, de azért tetszik így a második epizód után - ami egyszerűen zseniális.
Az elmúlt időszakban elég sokat járt a fejem, azon, miként is lehetne felrázni, és egységes csapattá tenni a rám bízott embereket. Ki is dolgoztam egy "társasjátékot" ami talán segíthet. Még kell rá a végső bólintás a cégvezetéstől, de egyelőre hasonlót sem találtam eddig a szakirodalomban. Persze valószínűleg csak én vagyok műveletlen, vagy olyannyira téves az alapötlet, hogy pusztán a fejemben működhet. Majd meglátjuk...

Tegnap Hitvesem önkénteskedett a Buddhista Főiskolán. Én hoztam vittem Zoét előkészítőre, meg főztem egy nem túl jó tekerős tésztát. Délután játszottunk a Catan telepeseivel.
Ma az októberben kitalált savanyú káposztás tarját sütöttük újra, és délután Zoéval csináltunk egy glutén mentes csokitortát. Finom lett.
Mivel rém pocsék idő volt a hétvégén, nem bringáztunk, nem kirándultunk, helyette a London folyói című ponyvát olvasom, ami nem is olyan rossz. Kicsit varázslós, kicsit nyomozós, és eléggé angol a humora, hogy élvezzem.

Félünk Trump (várható) hülye politikájától, viszont felállva tapsolunk az MI-k újabb győzelmeinek amikkel túlszárnyalják az embereket. Mi hülyülünk, azok meg okosodnak. Persze az MI-k még nincsenek sehol az emberi intelligenciához (unintelligenciához), de egyre több apró részletben jobbak mint mi (sakk, go, arcfelismerés, orvosi diagnosztika, szájról olvasás). Az igaz félelmem, mikor jön el az az idő, mikor ezek a mennyiségi növekmények összeállnak egy minőségi ugrássá amit már nem fogunk tudni lekövetni, mert senki sem lehet egyszerre világelső mindezekben, és minden másban amiben az MI a közelünkben van, vagy már túl is szárnyalt minket...

Sajnos ez az idézet olyan hosszú, hogy a twitterre már nem fért ki, de jól mutatja a tömegdemokrácia egyik legsúlyosabb problémáját: „Az iskolázatlanok félnek az életüket és tapasztalataikat nem ismerő intellektuális sznobok kormányzásától. Az iskolázottak pedig attól félnek, hogy a világ működését nem ismerő tudatlanok dönthetnek sorsukról”

Hát győzött Trump.
Ez már a második pofon idén amit a választók bevittek az eliteknek. Eldöntendő, hogy a tömegnek mindig igaza van? Vagy nem? Mi a jobb? az elit (arisztokraták, szakértők, tudósok, papok) által vezetett társadalom, vagy a nép uralma? Mostanában sokan vetik fel, hogy meggyengült középosztállyal nem lehet fenntartani a centrum pártok uralmát, sőt az információs zaj mára a valóság alapjait kezdi ki.
Abban reménykedem, hogy Trump egy gyenge bohóc lesz csupán és nem tud főszereplővé válni. Az biztos, hogy izgalmas időket élünk, de én jobb szeretnék kimaradni a Nagy Történelmi Eseményekből.

Eltelt az őszi szünet.
Én nem sokat tapasztaltam belőle, mert dolgoztam jó sokat. Viszont most szombaton végre nem kellett előkészítőre mennünk, így ezúttal a két órányi autózás a városban kimaradt. Helyette bevásároltuk a téli szezon ruháit a gyerekeknek. - Én mindig reménykedem, hogy végre egyszer már jövőre is jók lesznek az idei darabok, de ez eddig hiú ábránd volt. Sajnos Zoének már nem találtunk a Decathlonban bélelt nadrágot, így szombat délután még vihettem a lányokat plázázni. Végül sikerült megfelelő darabokat túrniuk a H&M (felnőtt!) női osztályán.
Ma Kristóffal elkocsikáztunk Hatvanba, mert a Jófogáson feltűnt egy pont neki való canga. Elvileg használt, de az eladó szerint az elmúlt két évben a fia jó ha húsz kilométert gurult vele, majd kinőtte. Az állapota alapján tényleg újszerű a gép. Bízom benne, hogy az én fiam az idényben hetente többször fog menni vele huszasokat, és talán nem növi ki két év alatt, ha meg mégis, még úgy is megérte.
Ebéd után el is indultunk egy körre hármasban, de pár sarok után leszakadt az ég és hazajöttünk.
Délután még főztünk madártejet Mautner Zsófi szakácskönyvéből, ami finom lett, de mindannyiunk ízlése szerint is túl sok benne a cukor a recept szerint. Legközelebb 30%-kal kevesebbel próbáljuk meg. De legalább maga a főzés jó buli volt.