Megállíthatatlanul szakad az eső. Így második napja nem toltuk ki az orrunkat sem a lakásból, mivel a kocsi még szervizben így nincs mivel, nincs hová, és nincs miért kimozdulni. Még a Tescoból is inkább házhoz szállítást kértünk.
Őszintén nem is olyan rossz ez. Ledaráltunk négy részt egy
izlandi krimisorozatból, és megnéztem a
Creedet is, ami nem volt nagy szám.
Valójában jól is esett tegnap a henyélés, mivel a a bringatúrát sikerül 411 kilométerrel zárnom, amiből kilencven az utolsó napra maradt. Viszont gyönyörű helyeken jártunk. A Selmeci-hegység felkeresése családdal, kocsival is kötelező lesz. Akkor talán könnyebben legyőzhető a sok 12%-os emelkedő, és többet látunk az épített környezetből is, mivel esténként inkább már csak vendéglőbe vágytunk mint városnézésre. Viszont minden méterét megéltem a hegyeknek, akár kapaszkodtam felfelé, akár suhantam ötvennel lefelé. Éreztem a kukorica, a búza az erdő illatát, riasztottam fel rókát, láttam csöppnyi hegyi réteket, tekertem fel a felhőbe.
Szlovákia egyébként meglepően olcsó. Illetve érzésre kicsit olcsóbban kicsit jobbat lehet kapni mint itthon szállásból ételből, sörből. (Na sörből SOKKAL jobbat kapni az utolsó kocsmában is.)
Az új bringám is jól vizsgázott. A legdurvább emelkedőkön semmi nem segít, ott már csak az elszántság és az izomerő marad, viszont a fennmaradó kilencvenkilenc százalékban a
fokozatmentes váltó egy csoda.
Megérte az árát a gép és megérte annyit tekernem, mert mindketten bírtuk amit bírni kellett, és még élveztem is. :-)
Kristóf már csütörtökön feladta a táborozást. A hírek szerint arcüreg gyulladása volt, amit a doktornőnk szimpla takonykórrá minősített át. Szóval most itthon van és nagyon élvezi.
Holnap indulok bringa túrázni. Valószínűleg nem sok képet fogok posztolni közben, mivel külföldön nem jó fogyasztani a netet. Viszont annyira megtoltam az utolsó napokat, hogy 1101 kilométerrel a hátam mögött kezdek neki az útnak.
Hajnali fél kilenckor leadtuk a gyerekeket a újabb táborba. Ha nem vigyázok, akkor mostantól közel három hétig nem is fogom látni őket, mert mire visszaérnek én pont elmentem cangázni, és mire visszaértem onnan, ők már a szüleimnél lesznek. (Csendben jegyzem meg, hogy megvan az idei 1000. kilométerem, ami nem rossz teljesítmény legalábbis tőlem és ahhoz képest, hogy tavaly csak 1500 kilométerem volt, most meg egy hét múlva a canga túrán lenyomok még közel négyszázat. És hol van még az év vége.)
Tegnap megnéztem a Német-Olasz meccset. Én mindig kifogom a legunalmasabb leggyengébb partikat. Nem csoda, hogy hidegen hagy a foci... Azért ma is adok egy esélyt az izlandiaknak, hogy kiüssék a franciákat.