2016. április

A szombatunk nagyon jól telt.
Délután kikerekeztünk a frissen megnyílt Kertembe, ami még elég szokatlan az új helyen, de Kristóf örömmel konstatálta, hogy idén már feléri a pultot és látja a csapost sőt a kínálatot is. Mondtam is neki, hogy akkor mostantól egyedül is jöhet kocsmázni, ha már így megnőtt. Azért még a játszótérre mentünk inkább...
Némi játszózás után csatlakoztunk az IBikeBP felvonuláshoz, és egészen a Deákig tekertünk a a tömeggel. Ott utcazenészeket hallgattunk, végül hazafelé még egy fagyi is belefért.
Másnapra elromlott az idő. Valami sarkvidéki hideg tört be de olyan hogy kimozdulni sem volt kedvünk. Ebédre Csilihez mentünk, ahol sikerült annyi mindent, akkora mennyiségben összeennem, hogy utána a vacsorát is ki kellett hagynom.

Ma sztrájkolnak a tanárok, így a gyerekek otthon vannak Hitvesemmel. Én meg jól felpattantam a cangámra és már túl is vagyok 28 kilométeren. (Megnéztem hogy már a nyitásra készül a Fellini a Rómain.)
Hétvégén Kristóf gyerek buliját tartottuk meg. Négy fiú jött és Zoénak egy lány. A fiúk négy kontrollerrel nyomták a Minecraftot az xboxon, a lányok varrogattak, majd mindenki levonult íjászkodni és fogócskázni a kertbe. Jó volt. Én azért akkor is leléptem egy órára bringázni.
Muszáj edzésben lennem, mivel szeretnék menni a szokásos zarándoklatra május végén, sajnos a térdem egyáltalán nem bírja a futást, de a görkorcsolyázást sem igazán. - Szerintem a zarándoklatot sem fogja jól viselni. - Viszont a tekeréstől semmi bajom. (Mindig is mondtam, hogy azért nem vagyunk már ősemberek mert feltaláltuk a kereket. Szóval civilizált ember nem gyalogol csak gurul...)
Ezen túl komoly érv az edzés mellet, hogy idén nem hagyom ki a bringatúrát sem aminek az útvonalát sikerült teljesen önhatalmúlag kitűznöm. Így Szlovákiában lesz sok nagy emelkedővel. Baromira fogom utálni magam fölfele a szerpentineken, de nem lenne túl szerencsés ha én panaszkodnék / fújtatnék a leghangosabban.

Asszem vasárnap eltekerek a Decathlonba...

Szombaton Kristófot ünnepeltük. Szülinapjára kapott egy szuper íjat nyílvesszőkkel, vesszőfogóval, tegezzel, szóval mostantól nem fogunk éhen halni a vadonban. Vannak gumi fejű vesszők otthoni használatra, és acélhegyűek is amikkel inkább csak a kertben lehet lődözni. Mikor megkapta a felszerelést első kérdése az volt, hogy lelőheti-e a Buddhát? Tökéletes zen mozdulat lett volna egy kilenc évestől, de mi begyöpösödöttek inkább lebeszéltük erről, sőt az a megállapodás, hogy ami élőlényt lelő azt meg is kell ennie, mert csak úgy kedvtelésből nem lövünk buddhákra, és egyéb érző lényekre.
Viszont megvan az új indok a kimozdulásra az xbox elől, mert lődözni nagyon jó buli.

Hát eldőlt. Annyi tavaszi vérpezsdítő canga bámulás, teszt és katalógus bújás után ma elvittem a kerékpárom és befizettem egy éves felülvizsgálatra a közeli szervizbe. Ezzel le is került a terítékről a cseréje. A műhelyben is (ahogy a bringások között általában) elsőre visszahőköltek a formájától, méretétől. Valahogy nem illik bele a mai trendekbe. Persze megértőek voltak és megegyezünk, hogy nőből is sok félébe lehet beleszeretni, én meg ötször ennyiért sem találnék jobbat. Szóval inkább jöjjön a wellness kezelés, aztán együtt guruljunk tovább.
Már csak kerékpártartót kell vennem a kocsira...

Csak telnek a hetek én meg nem írok semmit.
Múlt szombaton a gyerekek Kristóf óvodai barátjánál buliztak, és ez olyan jól sikerült, hogy végül ott is aludtak. Így lett egy szabad esténk amivel persze nem tudtunk hirtelen mit kezdeni. Másnap mikor összeszedtük őket olyan kimerültek voltak, hogy alig éltek. (A szokásos kilenc helyett tizenegy után feküdtek le.) Azért a hétvégén megint sikerült ötven kilométert tekernem, sőt mostantól szerda-csütörtökön bringával megyünk suliba/dolgozni, így heti háromra csökkentettük az autó használatot.
Holnap tartjuk Kristóf kilencedik szülinapi buliját. (hogy repül az idő) Egész családom jön fel ebédre. Lesz pizza, kínai, csupa olyan amit Kristóf imád. Szerintem nyomokban sem fog hasonlítani a mi ebédünk a szüleim és nővéremék által tökélyre vitt elegáns és konszolidált stílushoz, de nem is cél másnak látszani mint ahogy magunkban buliznánk.
Izgulok, hogy tetszeni fog-e a fiamnak az ajándéka...