2016. március

Tegnapelőtt bringával voltam a gyárban. Délután el kellett vinnem Budára egy iratot. A Margit hídon ha nem is havas eső de valami furcsa állagú rettenet kapott el. Nem volt épp bringabarát az idő. Mára viszont beütött a nyár. Talán az nem, de nyitott ablaknál ülök a Gyárban egy szál ingben és nem fázom. Durva. Teljesen felesleges átmeneti ruhákra költeni. Egyik nap még tíz fok alatt van, egy héten belül pedig húsz felett.
Így tavasszal (a tél vége és a nyár eleje közötti héten) mindig elkap a lendület, hogy mennyire szeretnék új menő bringát, mivel a mostani évről-évre öregebb, erősen alsó kategóriás alkatrészekből összerakott és nem is túl szép vázszerkezettel bír. Sajnos amiket kinézek magamnak azok jócskán 300.000 forint felett vannak. Annyiért meg nem akarok venni míg nem nyertem a Lottón. Így a nyálamat csorgatom a webes katalógusok felett, vagy nézegetem az alkatrész árakat, mennyiből tudnám felokosítani a jelenlegi járgányom. Még az is a canga árával összevethető összeg lenne. Ilyenkor szól a racionális énem, hogy alapvetően bringázni imádok ezen a gépen. Minek cserélném le drágábbra, újabbra, mikor az élmény ezzel is megvan? Azért nézegetem a katalógusokat...

Tegnap Hitvesemmel a Rozenstein vendéglőbe mentünk, mert beütött a tavaszi szünet, és a gyerekek már Veszprémben készülnek a húsvétra. Én életem (talán) legjobb sóletjét ettem a kifejezetten hozzá ajánlott kovászos uborkával - ami csak elsőre tűnik furcsa párosításnak, de tényleg harmonizál. Jirka sem csalódott aki a messze földön híres rántott húst próbálta ki petrezselymes krumplival és káposzta salátával. Utána még betoltunk egy-egy desszertet, majd az este további részében már csak próbáltuk feldolgozni a kalóriákat, ízeket.
Tényleg jó volt.

Ma is kikerekeztem immáron a gyerekkel a Rómaira. Ettünk egy-egy palacsintát és találkoztunk Cskukkal. Jó volt, mihamarabb ismételni kell.

Délelőtt karate versenyen voltunk Zoéval, ahol ezüst érmet szerzett. Szerintem sok ilyen kis versenyen kell(ene) részt vennie hogy gyűljön az önbizalma. Ebéd után leléptem és idén először megcsináltam a Római körömet ami valójában a Római part meglátogatása, de a hosszabb út kedvéért más hídon jöttem mint mentem. Így sikerült harminc kilométert tekernek. NAGYON JÓ érzés. De tényleg. Utána kimostam az üres sörösüvegeimet, amik tartalmából sógorommal csütörtökön egy igen vad sörpárlatot főztem. A vadságot az adja, hogy a második lefőzéskor adtam a kezdeti öt liter cucchoz 50g Citra komlót, mert azzal nagyon lehet hidegen komlózni. Hát... Nem tudom két hónap múlva milyen lesz, de most nagyon erős a komlós íz. Hagyom érni, azután meglátjuk mit lehet csinálni vele...

Úgy voltam, majd ma a Gyárban blogolok, de kilenckor hívtak, mert Kristófnak "hőemelkedése" van és a feje is fáj. Így hát mentem érte, majd közösen dokihoz. Aki kiírta még két napra, "ha már ilyen rövid ez a hét", és "nehogy a tavaszi szünetre" legyen beteg. Azóta nem sikerült reprodukálnunk a hőemelkedést sem, én meg belevethettem magam a távmunkába ami nem lett kevesebb attól, hogy orvoshoz szaladgáltam, meg ebédet főztem. Hat óra után tudtam csak leszakadni a gépről, telefonról.
De félre a gonddal.
A hosszú hétvégén változatos idő volt. Vasárnap bringáztunk, hétfőn a Naszály-hegyet másztuk meg.

Március idusára persze elromlott az idő még a hó is szemerkélt, pedig nagy elhatározásunk volt Zoéval, hogy bringával megnézzük a dühös tanárokat a Hősök terén vagy a Parlamentnél. Mi nem mentünk el, mások azért voltak elegen ahogy láttam. Nem baj lesz még lehetőségünk dühös tanárokat nézni...

Múlt hét szerdára Zoé jól visszaesett a betegségbe. Most ez már nem vírus, hanem felülfertőzött bakteriális. Kapott rá antibiotikumot, és csak ma mehetett újra suliba, bár még mindig rondán köhög. Remélem nem esik vissza újból. Így a hetem második fele otthon telt eléggé bezárulva. Főztem egy Bányászt, mert a söralkatrész boltból kifogytak a menőbb alkatrészek, és csak a Bányászhoz volt elegendő összetevő. Valójában még ott is módosítani kellett a recepten, de szerintem előnyére vált. Persze majd egy hónap múlva derül csak ki, de nekem jobban tetszett a főzéskor tapasztalt íze, mint korábban.
Ezzel ki is merítettem a tárolási kapacitásomat, mivel legalább három láda kevéssé sikerült sör várja, hogy kifőzzük sógorommal párlatnak. Viszont amíg az nincs meg, addig nem szabadulnak fel az üvegek, és nem lesz mibe lefejetnem az új főzetet. Azt hiszem ideje lenne sörpárlatot párolni. Bár amennyire visszaesett a sörfogyasztásom, még az is lehet, hogy az új főzeteim is rám romlanak. (Még akadnak 100, és 80 napos söreim, sőt a 40 napost meg sem kóstoltam, szóval túltermelési válság van, vagy csak finnyás lettem és a nem tökéletes söröket inkább ki sem akarom bontani.)
Szombaton végre elmentem tekerni, de teljesen zsírpuhánnyá váltam a télen és alig 16 kilométert sikerült letudnom. Muszáj megkezdenem a tavaszi állóképesség tréningeimet, mert nagyon fogok szenvedni a zarándoklat alatt, de szinte minden este-reggel esik, olyankor meg nem tudom rávenni magam a kimozdulásra.

Éjjel akkora esővel érkezett meg a tavasz, hogy folyamatosan azon paráztam mikor önti el a garázst a jeges ár. Szerencsére szárazon megúsztuk...
Ugyan nem kellett lapátolnom a vizet, de futni/gurulni sem tudtam elmenni, pedig úgy terveztem, hogy a tavasz beköszöntével azonnal visszatérek a reggeli edzésekhez.
Talán holnap.