2016. február

Szombaton csak új tavaszi ruhákat vásároltunk Zoének, mivel a régieket kinőtte. Már a 14 éveseknek való pulcsik kellenek neki és továbbra is stabilan 37-es a lába.
Tegnap FoKi volt. Ez valójában egy kiránduló csoport, melyet B.J barátnénk hívott elő szilveszterkor, mikor megfogadta, minden hónapban mennek kirándulni. (FoKi - Fogadalmi Kirándulók) Persze a január kimaradt, és a február is majdnem ment volna a levesbe, de sikerült az utolsó pillanatban megmenteni.
Válra autóztunk ahol elvileg van egy díszlet vár, amit nem jelöl a térkép, csak légi fotóról megismerhető. Szóval ezt a szerettük volna felfedezni, de részben kudarcot vallottunk, mivel - mint kiderül - a vár egy zárt vadászterületen belül van, amit kerítés határol, és bent épp vadászat folyt. Így a vár kimaradt, de cserébe láttunk őzeket. Az első alig 15 méterre futott el tőlünk egy szántóföldön, a másik kettő pedig közvetlenül mellettünk menekült ki a bozótból az egyik másfél méternyire Zoétól. Volt izgalom...
Valójában alig 6 kilométert gyalogoltunk, de elég változatos terepen és jól berozsdált izmokkal, így este alig éltem utána.

A héten sajnos végképp bebizonyosodott, hogy egy alávaló náci rezsimben élünk, ahol a hatalom kopasz kidobókat bérel fel az alkotmányos jogok csorbítására.
Nyomorult...
De tényleg...
A fontosabb (bár a fasiszták eltiprásánál nincs fontosabb) hogy alig egy hét alatt megérkezett a szuper olcsón Kínából megvett SSD meghajtóm, aminek hála a 6-7 éves régi laptopom ifjonti hévvel futtatja a Chrome OS-t. Mindkét gyermeknek megcsináltam a saját fiókját, így pár év szunnyadás után ismét közkedvelt lett a régi gép. Sőt nem csak közkedvelt, de valóban használható is. Szóval alig pár ezerből let új menő gépünk...
Ez jó, informatikát tanulni, használni fontos...

Múlt hét kedden arra ébredtünk, hogy Zoé lázas, sőt Kristóf sincs jól. Persze a dokinéni rögvest kiírta őket a hét végéig. Zoé péntekig volt igazán rosszul, Kristóf viszont csak pénteken lázasodott be, így ő szerdán megy először suliba. Közben mi is is elkaptuk a dögvészt. Hitvesem nagyon nyomorultan van, én kevésbé, de mindahányan köhögünk mint a kutya. Szóval vidám a helyzet. Egész hétvégén ki sem mozdultunk a lakásból. Azért két roppantul unatkozó gyerekkel ez nem könnyű. (Amikor épp nem lázasak, akkor élnek nagyon.)
Közben csőstül szakad rám a munka, szóval most kissé fájó tüdővel próbálom ellátni a feladatokat. Szerencsére nem szalag mellett kell robotolnom, és a billentyűzetet nyomkodva nem érzem sokkal rosszabbul magam, mintha az otthoni fotelemben olvasnék.
Azért már valami sport nagyon hiányzik...

Az elmúlt hetekben egy tanácsadói munkát végeztem, ami izgalmas volt. Főleg azért, mert az eddig alapértelmezett mérnöki nyelvezetemet le kellett cserélnem egy jogi szemléletűre. Szóval dobhattam ki az általam oly kedvelt táblázatokat, felsorolásokat és próbálkozhattam összetett bővített mondatokkal.
Szombaton a gyerekekkel a XVI. Halom kupán voltam. Fél kilencre kellett érkezni, és fél hatkor szabadultunk. Rettenet volt. Tömény unalom gyereknek, felnőttnek egyaránt. Zoé kilenc órán át várta hogy végre sorra kerüljön egy két perces küzdelemre. Teljesen kivolt a végére. Azért mindketten szereztek egy-egy harmadik helyet...

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a fényképezőm nem jó az ilyen karate események profi rögzítésére. Nincs elég fényereje az optikának és nincs elég nagy teljesítményű vakum, hogy ezt kompenzáljam. Szóval elég béna képek születtek, de ez van.

Tegnap Zoéval kettesben elmentünk csatangolni a Budai várba. (Kristóf inkább a tanulást választotta (???)) Olyan zugokat fedeztünk fel, amiket még sosem láttunk, majd lányom unszolására bementünk a Nemzeti Galériába - mert múzeumba járni jó. Tényleg jó volt. Kemény egyszerre látni honnan hová jutott az európai festészet az elmúlt hatszáz évben. Nekem a felfoghatóság valahol a reneszánsz és kubizmus közé esik többnyire. Előtte, utána nehéz eldöntenem mi tetszik, mi nem. Sőt néha elképzelni is nehéz miről szólhat a mű. És ez nem csak a modern művészetre igaz. Tudat tágításnak azért nagyon jó volt. Zoé pedig csomó csak a tankönyveiben látható képet élőben is megnézhetett.
Ma reggel anyukám bevonult a kórházba, mert lassan fél éve egyre jobban fáj a lába. Elvileg valami ideggyulladás, de eddig a járóbeteg kezelés nem sokat használt. (Érted? Járóbeteg, lábfájásra...) Főleg apukámnak lesz kihívás a helyzet, mivel az elmúlt közel ötven évben ilyen esetekben csak csermely vízen és száraz kenyéren élt és még a rántotta készítést is közösen oldottuk meg, mikor legényként éltünk kettesben. Szerencsére a hírek szerint tele a hűtő, szóval hetekig nem kényszerül rá a három perces zacskós levesekre, amivel saját tapasztalatom szerint akár évekig is ki lehet húzni.

Hétvégén Sógorom születésnapját ünnepeltül. Kicsit (sokkal) több bort ittam az illendőnél (kellőnél), de legalább időben lefeküdtem aludni. Még az a szerencse, hogy nem mentünk el moziba, pedig az is felmerült a délután folyamán...
Múlt hét végén Keresztapám került kórházba, jövő hét után (!) anyukám vonul be. Remélem mindenkit kikúrálnak rendesen. Mondjuk az meglepett, hogy már a kórházba befekvésre is várólista van. Nem csak úgy ripsz-ropsz beutalják az embert.
Tegnap egy autóalkatrész gyárban voltam látogatóban. Érdekes hely. Tök kulturált meg szervezett, de ott igazán tudtam értékelni azt, hogy én mivel és milyen kényelmesen keresem a kenyerem. Nem baj, ha ügyesek leszünk akkor akár még rendszeresen is járhatok oda.