2016. január

Tegnap elmentem egyet sörözni M.P barátommal. Igazából Apaklub lett vona, de csak ketten maradtunk, így több idő jutott a másik mondandójára figyelni. Szóval jó volt. De nem is erről akarok mesélni, hanem hogy oda-vissza Uberrel utaztam, és nagyon lelkes vagyok a szolgáltatástól. A regisztráció után rögtön kaptam 2500 Forint értékben ajándék utat (így odafelé ingyen mentem) sőt meg tudtam hívni M.P-t a hazafelé útra, mert kaptam egy másnak ajádékozható 2500 Forintos bónuszt is. A haza utam pedig csak 1600 Forint volt ami majdnem fele a normál taxi árnak. És a legszebb az egészben, hogy mivel ő élt is a bónusszal ezért én MEGINT kaptam egy 2500 Forintnyi egy útra szóló kedvezményt. Szóval nagyon nyomul az Uber én meg ennek roppant örülök.
Nem úgy a söráraknak. Tegnap szuper új helyre mentünk, ahol tíz csapolt és legalább száz féle üveges sör van. Tök jó az is, hogy a csapolt sörök 0.25-ős és 0.33 pohárból fogyaszthatóak, így kellően sokat végig lehet kóstolni komolyabb agykár nélkül. Viszont az már brutális, hogy a kis pohár árak 700-1000 a nagy pohár árak 1000-1500 Forint között mozogtak sörtől függően. Szóval nem az a hely ahová olcsón lerészededni járnak az egyetemisták...
Viszont tényleg komoly sörök voltak. Ittam egy cseh barnát és magamban sírdogáltam, miért is nem tudok olyan édes komlós cuccot főzni...

Ebéd után elmentünk a Szentendrei sziget végét felderíteni. Izgalmas volt. Jó sokat fotóztunk tükrössel, kompakttal, telefonnal. Persze dobáltunk kacsaköveket, és megépítetük (kétszer) a Titanicot. Hazafelé még kompoztunk is, sőt a kikötés ütán bementünk a "kikötői kocsmába" ahol pompás forró csokit kaptunk.

A múlt hétvégén folyamatosan esett az eső, ki sem mozdultunk egész napokon át. Egyedül Zoé lépett le szombat délben hogy az osztálytársnőivel "készüljön a farsangra" ez olyan jól sikerült, hogy végül vasárnap ebédre keveredett haza.
Hétköznap most tanácsadóként dolgozom egy Hivatalnak, ami izgalmas feladat. Csak épp hónap végére meg kell írnom egy pár tucat oldalas összefoglaló jelentést arról amit ott tapasztalok. Az a baj, hogy én túl szögletesen fogalmazok. Eddigi életem során jobbára műszaki dokumentumokat kellett előállítanom, ahol a pár sor szöveg oldja a táblázatok végtelen sorozatát. Erre most gördülékeny bővített mondatokban kéne elmagyaráznom a tényeket jobbára jogvégzett embereknek. Nagyon más pálya ez mint a megszokott.

A héten meghalt David Bowie.
Megy a gyász az interneten ezerrel, mintha a világ közel 100%-nak nem amúgy is csak a dalaiban élt volna. Tény, hogy mostantól kevesebb új album várható, de ismerve a zeneipart még előkerülhetnek a ki nem adott számok és elfeledett koncertfelvételek. Az igazi halála az lenne, ha a végrendeletében megtiltotta volna az összes dala további forgalmazását minden csartornán, és mostantóll csak a titokban megörzött kazikról, lemezekről lehetne otthon hallgatni.
Na nem ez történt. 69 évesen kiadta a búcsualbumát (ami meglepően jó) majd rá egy napra meghalt. Szerinrem a közvetlen családján, barátain túl inkább örülni kellene, hogy ilyen elegánsan tudott elmenni.

Halkan jegyezem meg, hogy 14 éve ismerem Hitvesem.
Lassan indult ez az év. Az újévre főzendő lencse mennyiségét kissé elbaltáztam, így még három nappal később is azt ettük. Bár Zoé és én is imádjuk, de a vége már elég nehezen csúszott. Közben beütöttek a keményebb hidegek, így cangázni sem volt kedvünk. Még szerencse, hogy van mit olvasnom. Most épp az "Amikor Nietzsche sírt"-et fogyasztom. Nagyon jó. Csak a negyede körül kezdtem kutatni az általam kevéssé ismert szereplők után, hogy lássam mi/ki a fikció és mi a tény. Meglepően sok a tény... Nagyon jó könyv. Én ajánlom. És még csak nem is sci-fi.
Erről jut eszembe. Múlt héten fejtette ki lányom, hogy ő sokáig a tudományos-fantasztikust úgy képzelte, hogy az egy unikornis hatalmas aggyal.
Második napja havazik időnként. Ez a közel három centi (!) hó pont arra volt elegendő, hogy összeomoljon a városi közlekedés. Viszont legalább a gyerekeim kedvükre hólapátolhattak. - Ők még élvezik.

Tegnap M.A barátnénknál ünnepeltük a szilvesztert. Bár a gyerekek roppantul szeretttek volna ott aludni, de én szívtelen voltam és alig fél egykor már haza is indultunk. Előtte három ütemben tüzijátékoztunk nagyokat. Ma reggel a lányok hajnali nyolckor ébredtek, de én símán aludtam tizenegyig, Kristóf pedig délig húzta a lóbőrt. Azóta óránként eszünk egy kis lencsét és várjuk, hogy elmúljon az év első napja.