Jaj de álmos vagyok...
Tegnap nagyon akartam már valami filmet (tévét?) nézni, így átkukáztam a DVD gyűjteményt. Az
Esküvő monszun idején mellett döntöttem. Jól film az. Hitvesem is leragadt mellettem. Ami nem is lett volna baj, de ma háromnegyed hétre jöttek a szüleim, mivel Zoé három napos osztálykirándulásra megy és ők vigyáznak napközben Kristófra. Szóval később feküdtem, korábban keltem mint szoktam. Jó párosítás...
Viszont a múlt héten hármasban a két gyerekkel megkerültük a Tisza-tavat. (Hitvesem inkább a munkát választotta a tekerés helyett.) Szerintem nagy élmény volt. Bár az első nap délutánra beütemezett 35km kicsit sok volt. Főleg amiatt, hogy a gáton bringázni alapvetően végtelenül unalmas, mert nem történik, nem változik semmi. Szóval inkább tudatilag nehéz, de azért leküzdöttük különösebb sírás, kiborulás nélkül. Cserébe hatalmas három fogásos vacsit kaptak a gyerekek, és kilenckor már mindenki aludt.
Másnap hanyagoltuk a cangákat, és kenutúrára indultunk a nádasban. Láttunk sok bakcsót, gémet, felfedeztünk rejtett öblöket, homokpadot. Sajnos közben többször eleredt az eső, de ez nem szegte kedvünket eveztünk, felfedeztünk bőszen. Persze délutánra - mikor leadtuk a kenut ragyogó napsütés lett. Ennek örömére a szabadstrandon sárszörnyekké váltak a gyerekek. Olyannyira jól sikerült az átváltozás, hogy hazafelé bringázva osztatlan sikert arattak a helyi lakosság körében. - Nem volt egyszerű utánuk a zuhany lefolyójába kényszeríteni azt a 6-8 kg homokot...
Utolsó napon motorcsónakkal vitettük át magunkat és a bringákat Poroszlóra, ahol megnéztük még az Öko centrumot - ami kevésbé jó mint amennyire számítottam, de pár órát megért. Utána már csak vissza kellett gurulnunk Kiskörére a kocsihoz (25km), hogy egy búcsú halászlé elköltése után jöhessünk haza.
Jó élményekkel teli három nap volt.
Vasárnapra már csak kanapén döglést terveztünk, de délutánra annyira eluntuk magunkat Zoéval, hogy inkább nekiindultunk bringázni. Némi plusz kerülő árán (18km) elérte, hogy meglegyen idén az első félévben a lebringázott 200 kilométere. Így mindenki boldog lett.
Csak én vagyok álmos...
Egyre darabosabban blogolok, de legalább ilyenkor mindig összegyűlik megfelelő adag élmény.
Szóval a múlt héten a gyerekek karate edzőtáborban voltak. Bár a mester jó előre figyelmeztetett minden szülőt, hogy a lelket is kihajtja belőlük, de azért mind a gyerekeinket mind minket döbbenettel ért, hogy a hat órás ébresztő után egy óra lépcsőzés volt a beugró a reggelire, majd napközben még két-három másfél órás edzés ment le. Este már csak sírni volt kedvük, de azért kibírták és utólag már szépül az emlék. Talán jövőre is bevállalják...
Közben nekünk alig másfél hónap alatt elkészült az erkélyünk. Mivel az egynyári palántákról már lecsúsztunk ezért hirtelen ötlettől vezérelve teleültettük a virágládáinkat levendulával. Most olyan mintha egy levendula mező közepén élnénk. Tök jó, szép is, illatos is, és reményeink szerint évekre megoldódik a "- Mit ültessünk?" problémánk.
Pénteken Hitvesem leállamvizsgázott jeles eredménnyel. Ebben az a különösen jó, hogy talán kicsit tud lazítani a nyáron, mert nagyon komolyan vette az utóbbi időben a tanulást. Remélem mostantól csak Kiskegyedet, Nők lapját és ponyvairodalmat fog olvasni a szakirodalom helyett. (Persze ismerem annyira, hogy nem fog...)
Szombaton családi grillpartit tartottunk az erkélyen, majd délután hosszú tanakodást követően elmentünk a Ligetbe és a múzeumok éjszakájára, ami nálunk nem nyúlt éjszakába - mivel bringával voltunk és kissé alul öltözötten, de azért a Hopp Ferenc múzeum kertjében gyerek jógáztunk és meghallgattuk az Indiai nagykövet megnyitó beszédét.
Tegnap délelőtt a lányok a buli negyedbe mentek Zoé tanítónénijeinek ajándékot venni, mi addig Kristóffal inkább xboxoztunk kicsit. A közös ebéd után viszont megint oszlott a csapat. Kristóf és Hitvesem a délutáni sziesztát választotta, míg mi Zoéval elmentünk várnézőbe. Elsőnek felmásztunk Drégely várába. Jó órás kapaszkodás árán jutottunk el az alig pár falmaradványhoz, majd hazafelé még megnéztük Nógrád várát is ami legalább nem volt olyan magasan, de őszintén szólva az sem nyújtott sokkal jobb látványt. Nem baj mi azért élveztük. Egyikünk sem mondhatta el eddig hogy egy délután alatt két várat is sikerült elfoglalni.
Zoé szétfotózta a túrát, én most nem vittem gépet. Majd elkérem az ő képeit...
Hát meg nem áztam a zarándoklat alatt, de az első éjszaka roppant hideg volt. Pláne, mikor kiderült, hogy a gyerekek előző héten "szétjátszották" a függőágyam így a tervezett módon nem lehetett használni. Azért kibírtam, és megnyugtatott hogy a többiek is panaszkodtak a hűvösre. Ezen túl viszont minden jó volt. A Balaton-felvidék gyönyörű, ugyan idén is feltörte kissé a lábam a cipő, de ez teljesen vállalható volt és a mostani meleg időben eleve szandálban kell járni...
Indulásom előtti utolsó, de annál fontosabb hír azt volt, hogy mégis mehet Kristóf is Sotyára. Ennek mindenki megörült, bár én már elterveztem miként fogunk ketten kerekezni a Bánki-tóra azon a héten de akkor inkább Hitvesemmel nyaralunk egy kicsit kettesben.
A jövő héten vége az iskolaévnek. Nagy a zsizsegés a gyerekekben. Ők már nagyon várják, és egy kicsit mi is...