2005. április

Úgy látszik, Medve László mindenkit megfogott. A gyárban is azzal nyúztak, hogy énekeljem el...
De ne is álmodjatok róla Olvasók. Az csak a gyereknek van fenttartva...

Tegnap este kettesben maradtunk Zoéval, mivel Hitvesem elment sörözni B.J-vel. Belázadtak, hogy most már nekik is jár egy szabad este gyerek és pasik nélkül. Leginkább gyerek nélkül sör mellett. Így én otthon olvastam a Tudományos forradalmak szerkezetét, míg kislányom aludt fején a kedvenc kék takival.
Ma névnapom van. Húhahó! És ma leadjuk a Kínaiaknak a kb. 400 oldalas rendszertervet. Határidőre! Apró siker, de siker. Húhahó. Jó nap ez. Mindezek megünneplésére el is megyek kollégáimmal indiaiba ebédelni.
Aztán hétvége, és Lili szülinapi partija, majd Május 1. Sör-virsli, EU...

Öregszem. A fogorvos szerint az egyik fogam kilyukadt. De annyira nem hogy azonnal megcsinálja. Így május kilencig még büszkén állíthatom, hogy nincs egyetlen tömött fogam sem. Bár tegnapig azt is mondhattam, hogy lyukas sincs. A koral jár...
Egyébként furcsa dolgokat hoz ki az emberből az apaság. Miközben vártuk Hitvesemet az orvosnál (Nála kettőt tömtek, és még fognak is. Be-be.), hogy Zoé ne sikoltozzon a többi várakozó örömére, elkezdtem babázni neki és halkan énekelgetni. Persze énekelni rendszeresen szoktam otthon, és örül is neki a Kicsilány, de emberek között az autósülés mellett gugolva az más. Hülyén is éreztem magam eleinte. Kopasz ember, farmerdzsekiben Medve Lászlóról énekelget, dúdolgat, dünnyög. De nem volt mit tenni, vagy a sikoltozás vagy az ostoba magam költötte dalocskák. Egy idő után teljesen jó volt. Kedvemre danolásztam míg a többiek feszengve űltek, és Zoé után én voltam a legfelszabadultabb a váróban...
Tegnap végre sikerült aplódolni az elmúlt napok képeit...

Tegnap megjött Ángélus Barátné. Éjfélig beszéltünk, és hozzá Johnny Walker-t ittunk. Szegény Hitvesemnek négyszer kellett szólnia, hogy halkabban beszéljek. - Mintha az olyan könnyű lenne nekem...
Most tehát mindenki álmos. Legfőként Hitvesem, mivel ő Zoéval ötkor kelt, és aludni meg nem tudott a hangomtól éjfélig. Ilyen nap ez. És hogy végképp ne legyen egyszerű, ötre megyünk családi fogorvosolásra. Na jó a gyereknek még nincsenek fogai, ezért ő csak kisérőnek jön.

Hitvesem többet látja az anyukámat mint én. Azért ez nem jó. Persze jó, de ők sétálnak, beszélgetnek, elvannak, én meg itt stresszelek a gyárban, és kűzdök a tulajommal, hogy ne szervezzen már extra feladatokat a projekttagoknak, mikor éget a határidő, és az enyém a felelőssség.

Más...
Hónapok óta kűzdök azon, hogy vajon én vagyok-e begyöpösödött kultursznob, vagy tényleg minősíthetetlenül minőséghiányos a kereskedelmi csatornák műsora. Olyan szintre jutotam, hogy már képtelen vagyok megnézni egy Fókuszt vagy bármi saját gyártású műsort, mert azt érzem, hogy bűnrészessé válok az igénytelenségben.
Pedig ha valami, hát bölcsész világmegváltó nem vagyok aki elutasítja a fogyasztói társadalmat, a plázákat, a mobiltelefont és valami bukolikus idillt, vagy antiglobalista forradalmat próbál helyette hazudni.
Semmi kedvem lázadni, forrongani. Családos ember vagyok. És mégis megmagyarázhatatlan utálat, viszolygás, sőt sokszor düh fog el a csatornákon látható műsoroktól.
Tudom elegendő csupán elkapcsolnom, de a tudat ott marad, hogy továbbra is fut az adás, és milliók nézik...
Én meg nem értem magamat, és azt sem miért zavar ez ennyire. Pedig igazán nem ér annyit...

Most néztem meg az ötödik pecsétet a Filmmúzeumon Márkus Lászlóval, Őze Lajossal, Latinoviccsal. Megérte..

Hétfő van és esik az eső. Ilyen nap.
A hétvége különben jól sikerült. Szombaton Zoét elvittük élete első esküvőjét megnézi. - Kicsit megijedt a menyasszonytól, de jól bírta a szertartást.
Utána a M-K családnál votunk babazsúron. Zoé ott már fáradtabb volt. Aztán az este izgalmasan telt, mivel a gyereknek fájt a hasa, ezért nem aludt, mi pedig tehetetlenek, és frusztráltak voltunk ettől.
Vasárnap lementünk nővéremékhez ebédre. Visszaérve hulla voltam, de legalább a gyerek gyomra rendeződött estére.
Mára virradólag többször felriadtam a Kínaiak miatt. Szóval most esik, én meg nyomatom a munkát és álmos vagyok...
Ja igen. Képek este érkeznek a helyükre.

Nyomoruság van. A kései Wittgenstein filozófiája után RTL Klub szánalmas megy. Én meg nem értem. Tényleg nem...

Ma pontosan harminckettő és fél éves vagyok. Nagyon kemény. Mindig meglepődöm a koromon. Valahol huszonvégen elakadtam. Ugyan emlékszem a harmincadik, harmincegyedik, harminckettedik születésnapomra, csak valahogy nem érzem annyinak magam mint kéne. Sőt rémisztően hangzik az is, hogy harmincas barátaim vannak, családdal. Nekem(!?) Hová keveredtem? Biztos csak valami számolási hiba történt a huszas éveim forgatagában, és egy reggeltől már rosszul emlékeztem. Még szerencse, hogy az elmúlt évekről naplót vezetek, így több hiba nem lehet...
Mire negyven leszek beleszokom a harmincas létbe is bizonyosan.
Más.
Aki tíz napig nem eszik szilárdat, az első étkezésére (vacsorakor) ne pizzát fogyasszon sörrel. Tapasztalatból mondom, hogy rossz párosítás. Egész éjjel azt hitem, egy vasbeton katedrális van a gyomromban.

Úgy döntöttem, hogy este már enni fogok újra rendesen, és nem várok holnapig. Így is megvan a 10 nap (szilárd) kaja nélkül, és ez volt a célom. Most kicsit büszke vagyok magamra, mert egy éve alig két nap után csúfos kudarccal végződött az előző próbálkozásom. Pedig utólag elnézve semmiféle erőfeszítést nem igényel, csak elhatározás kérdése.
Sokkal komolyabb feladat a másik fogadalmam, miszerint csupán heti négy napon dohányozhatok, és két nap fogyazthatok alkoholt. Az alkohol korlátozása csak látszat böjt, mert nem igényel valós lemondást, maximum némi előrelátást. Viszont a dohányzási szokásaim átalakítása már lényegesen nehetebb. Hetenként újabb és újabb variációt próbálok ki a három "szabad napra", és számolgatom, hogy is lenne az "optimális". Szóval folyamatos a kihívás...
Egyébként fogalmam sincs miért kaptak el ezek a böjtök és fogadalmak de bejönnek és élvezem a magamnak állított kihívásokat. Mintha nem lenne épp elegendő kihívás amúgy is a gyárban, az iskolában, és otthon.
De legalább még meg tudom lepni magamat.

Ma is Ptkv-ben kezdtem. Talán utoljára, ha sikeres lesz az áttérés...
Aztán csak a szokásos...
Tegnap este is csak unatkoztam miután a lányok lefeküdtek. Kattintgattam a tévét, próbáltam elmélyedni a zsidó vallás történetében, de nem kötött le egyik sem.
Ki kell találni valami izgalmasat.

Megint elment egy hétvége. És alig láttam családomat, mert reggeltől estig iskolában ültem. De legalább tanulságos volt.
A legrosszabb tanárunk, hogy igazolja működését és felmérje a hozzáállásunkat az általa hirdetett valláshoz egyfajta "hitvallást" kért tőlünk. Lett is felháborodás rendesen. Hihetetlen. Egy tudományos alapokon álló tanintézetben vallásbölcselet szakirányos hallgatóként arról kellet volna vallanunk, hogy elhisszük-e igaz tanításnak, hogy Padmasambhava (neve szanszkritül "Lótuszból született" vagy "Anyaölből született") valóban lótuszban született, ahogy azt a tibeti hagyomány állítja. Én elhihetem, és vallhatom. De akkor hinnem kell, - ha korrekt akarok maradni a tanulmányaim szellemiségéhez - hogy JHVH valóban megjelent az égő csipkebokorban Mózesnek, Jézus testi mivoltában támadt fel harmadnapra, és Mohamed misztikus utazásakor valóban a Paradicsomban járt. Ja és ebben az esetben azt is el kell fogadnom, hogy mindenképp pokol és kínok várnak rám, mert nem csak egy Igaz Üdvözítő Tant vallok, legyen az keleti, vagy nyugati.
Szóval nevetséges, de inkább szánalmas volt a próbálkozás. Szerencsére ez egyáltalán nem jellemzi a Főiskola szellemiségét és színvonalát. Ezért is volt olyan meglepő...

Nem rég fedeztem fel, hogy Zoé a nevével nincs a TOP 100-as névlistában. Valószínű, hogy az osztályban ő lesz az egyetlen ilyen névvel...
Ez átok vagy áldás?

Ma Ptkv-ben segítettem a migráció folyamatát. Hát nem lennék a kollégáim helyében. Őszintén remélem sikerrel járnak...
Aztán Karsait hallagattam az iskolában. Először főigazgatóként. Jó, hogy néha úgy alakulnaka dolgok, ahogy azoknak alakulniuk kéne egy ideális világban...
Viszont Zoé belázasodott az oltásoktól. Ez nem jó. Hitvesem annyira együtt érez vele, hogy szinte belebetegedett aggodalomba. Próbálom vigasztalni, miszerint még sokkal rosszabb is vár ránk.
Nem tudom vidítani ezzel.

Örökkévalóságnak tűnik, pedig még csak négy hónapja van gyerekem. Örökkévalóságnak tűnik, mert már szinte nem is emlékszem milyen volt nélküle. Úgy írt felül bennem mindent, hogy a fejemet kapkodni sem volt időm. Ez van...
Ma mennem kell haza kettőre, mert megint én leszek a mumus, és én fogom lefogni a három (3!) oltáshoz. Aztán pedig nyomathatom tovább a munkát, és még az iskolai kiselőadásomat is össze kell raknom.
Este M.P-t kell hívnom, mert már megint elfelejtettem amilyen hülye vagyok...

Megint a Kínaiak...
Csak mostmár enyém a felelősség is, hogy elkészüljön a progi időre. Szép kihívás. Lesz miért álmatlannak lennem...
Különben csendben telik az idő. Esténkén gyerekfürdetés, altatás. Majd olvasás vagy TV. Nem nagy kaland, de elég. Zoé ma 17 hetes ha jól számolom, és a védőnői adatok szerint pontosan 6400 gramm és 63 centiméter. Szóval fejlődik rendben. Legújabban azzal csábít hogy néz rám, majd sóhajt egy szívbőljövőt, aztán néz tovább. Én meg el sem tudom képzelni mi nyomhatja a lelkét annyira. Persze bizonyára csak sóhajt, mert megtanulta hogy kell. De olyan átéléssel teszi...

Meginthétfő, és pocsék idő. - Ilyen nap ez. Pedig 100 éve született József Attila. Sokak kedvence. Nem érdemtelenűl, mégis a költészet napja csendben telik, és nélküle. Ilyen a költőnk és kora...
Neked mi a kedvesnc versed? Rakd fel a linkek közé, és köszöntsd vele a költészet napját, és a költőt. Tudom szerény ünneplés, de legalább a miénk...

Ronda idő van. Eső és ősz.
Viszont ma reggel voltunk P.B-vel és Cs.G-vel hármasban fürdőzni a Szechenyiben, ami jól esett, bár be kell vallanom komoly retró érzést árasz a hely. Mintha itt maradt volna valami a hetvenes évekből...
A másik jó hír, hogy a Főiskolánk új főigazgatója Karsai Gábor, aki megválasztásának igencsak örülök. De ez azt is jelenti, hogy bele fogunk dögleni a tananyagba. Mert ő olyan. Kell ez nekünk...

Hallom éheznek a Hiénák...
Az elmúlt napokban ügyfeleknél és otthon dolgoztam, és alapvetően sikeresnek mondhatom a tevékenységemet. Tegnap átmentünk a Cs-M családhoz gyerekösszeszoktatásra. Persze még nem igazán vannak egy hullámhosszon a lányok, de ha belegebednek is barátnők lesznek. :) Nincs más lehetőségük...
Ma van az iskolánkban a Főigazgató választás. Igen nagy érdeklődéssel várom a fejleményeket.
Ja igen tegnap este Cs.OM hatására mi is levágtuk Zoé haját a nullásgéppel. Persze nem nullásra, hanem kb fél centisre. - GI Jane sztájl. Nekem ezzel most nem olyan kislányos. De azt mondják kinő majd újra, és zöldsapkásnak csak így mehet...

Szép tavasz van kint, és a kedvem is jó.
Tegnap éjfél utánig bütyköltem a tkbf.yoscha.hu oldalt némi sherry társaságában. Jó este volt.

A gyerekek pontosan érzik álmukban is, mikor szeretné Apu és Anyu, hogy egy kicsit most ne ébredjenek fel. Na ilyenkor ébrednek... Hihetetlen radarral rendelkeznek.
Tegnap volt egyébként a felszabadulás, megszállás, megszabadulás (?) hatvanadik évfordulója. Kicsit tényleg zavarba hozó, hogy mit is csináltak akkor az oroszok, de az biztos hogy a nyilas állatoknak véget ért az uralma azon a napon. Ezért pedig köszönet jár. Persze a "davaj csasziért" és a "malenkij robotért" már nem. De hát semmi sem egyszerű vagy egyértelmű a világban.
Leginkább furcsának az idei év slágerszavát érzem a megszabadulást, ami a használói szerint végre politikailag semleges, és nem bánt meg senkit. Megszabadulás. Ezzel a kifejezéssel eddig egy hajdan élt indián tettét illették, de ő nem a náciktól szabadult meg, hanem a szenvedéstől, és nem a Vörös Hadsereg tankjai által, hanem önerőből. Ezért is becsülik annyian érte. Erre most kiderült, hogy hatvan évvel ezelőtt tömegesen szabadultak meg az emberek...
Újra kell tanulnom a szavakat.

Tegnap elvittük Zoét életében először múzeumba. Megnéztük közösen a Szépművészetiben az időszakos Kopt kiállítást. Nem volt annyira jó mint ahogy hírdették, de hát kis ország, kis kiállítás... Viszont egy három és fél hónaposnak minden kopt relif újdonság...

Én még mindig kűzdök az új káddal. Képtelen vagyol úgy zuhanyozni, hogy utána ne ússzon a teljes fürdő. Ez gond, mert a kád alatt felverték a vízzáró réteget, és valós a parám, hogy az összes kifolyt víz az alatunk lakónál materializálódik a plafonon. Másik problémám, hogy a jelenlegi helyzetben a fejem borotválása is megoldhatatlannak tűnik. Ha nem sikerül látványosan javítanom a körülményeken, akkor pár nap múlva hippi leszek, és kezdhetek magyarázkodni Zsuzsa néninél...
Ezért ma munka után megpróbálok valami zuhanyfüggöny karnist venni..

Hát meghalt a Pápa... Buddhista hívő barátaimat felkérem, hogy egy Phowat csináljanak érte, mert megérdemli. Hátha jó helyre kerül... ;) (Már ha hiszünk az ilyenekben. - Én nem hiszek, pedig megérdemelné...)

Rájöttem egy jó hasonlatra. Ha el akarod képzelni milyen a fürdőszobánk az új káddal, akkor képzeld azt, hogy a sarokban álló fotelt lecseréled egy franciaágyra.
Előbb voltam pisilni, én tudom... :)

Két híre van a mai napnak.
Hír #1
Beépült az új kádunk, ami most így utolag elnézve nem dézsa, hanem hatalmas, gigantikus, mondhatni kolosszális méretű medence. Teljesen felborult a fürdőszoba eddigi egyensúlya. De nem gond, mert a lányok örülnek... Hitvesem most próbálgatja...

Hír #2
Be kell látnunk, hogy II. János Pál egy karakán ember. Az eddig is ismert volt hogy nem hódol be a liberalizmusnak, és új idők szava ide, új idők szava oda, kitartott ezredéves elvei mellett olyan kérdésekben, mint a fogamzásgátlás, abortusz vagy az eutanázia. Viszont azt eddig nem tudtam, hogy a médiának sem hajlandó lefeküdni (végleg). Mostmár ez is közismert. Ő akkor hal meg, mikor Jézus hívja, és nem akkor amikor az jól kommunikálható a TV-ben. Becsülöm érte...
Hányan hajlandóak lennének meghalni a főműsoridőért...

Bolond nap.
A Vatikán cáfolja a II. János Pál halálát, de ez kicsit sem érdekli az RTL Klubbot, és csináltak egy esztrád műsort a pápa emlékére. Legalább addig várnának a médiag_cik míg meghal. Leadhatnák a kicsit nyálas, kicsit szomorkás összefoglalójukat holnap is, de akkor box gála van, most meg jól ki lehet tölteni az egyébként nem túl nézett műsor helyét. Csöppet sem zavarja őket, hogy egy még élő embert nekrológját nyomatják.

A Microsoft felvásárolja az Európai Uniót. Ez a nap legviccesebb álhíre. Ez egy ilyen nap. Vicces álhírek keringenek az éterben. Valamit nekem is ki kell találnom, hogy ne maradjak le a trendről. Például engem egyszer gyíkká változtatott egy boszorkány. - De már elmúlt...
Tegnap este Hitvesem megnézte az Aranycsirkét. Utána alig tudott elaludni, annyira felháborította a szánalmassága. Én inkább el sem kezdtem, hanem a pár hét múlva esedékes kiselőadásomra gyűjtögettem az anyagokat. Szóval csendes este volt...
Most megyek az iskolába, és jól felszívom magam a nyugati filozófiából...