2004. április

Én most csak örülök. Emlékszem 15 évvel ezelőtt a rendszerváltás hajnalán arról álmodoztam, beszélgettem M.P barátommal hogy talán egyszer Magyarország is a Közös Piac, a fejlett Európa tagjává lehet. Szerintem sokakban ez volt a rendszerváltás egyik motorja, célja. Ezért voltunk képesek elviselni lemondást, elszegényedést, felemelkedést, mindent. Már csak pár óra és itt van. Megcsináltuk a rendszerváltást. Persze tudom, lehet fanyalogni, hogy rosszul csatlakoztunk, de akkor is sikerült.
Ugyanakkor rögtön fel is merül bennem a kérdés. Mi a következő cél? 15 éven keresztül volt miért dolgozni, lemondani. Most miért éljünk a jövőnek? - Mert még nincs itt a Kánaán az jól látszik, de hova tovább? Ha lemondani kell, miért mondjak le? Végetért a rendszerváltás, és most ki kell találni valami újat. Vagy lehet, hogy csak élni kell dolgozva, nem célok felé haladva, hanem csak mindig a legjobbat válaszani. Élni a mában, ahogy akkor képzeltük a Nyugatról?
Nem tudom. De ma csak örülök...

Mivel mostanába beleszerelmesedtem a haikukba, ezért Péter nap alkalmából úgy döntöttem, minden kedves olvasómat megörvendeztetem egy pillanatnyi haikuval. Minden frissítéskor más, és több száz darab van belőlük. Szóval lehet nyomulni. :) (Gyengébbek kedvéért a nap képe alatt található. Arra ->)

Na eddig csiszoltam, de végre számomra legalábbis végre elfogadható az új EU dizájn.
Aztán kiderült három dolog is az oldalról. Tehát:
1. 880 napja üzemel... (WOW)
2. Tegnap 69 látogatóm votl, ami új egyéni rekord mióta elszállt az előző statisztika.
3. Portugália durván beelőzte Szlovákiát, és már Anglia babérjaira tör a nézettségben. Csak így tovább!

Mai naptól - Hitvesem kívánságára - egy ideig EU színekben pompázik az oldalam. Érezze át minden látogató, hogy nem semmi ami történik. :)
Tegnap D.M születésnapját ünnepeltük. Csak Hitvesem nem, akinek dolgoznia kellett. Sőt a csatlakozáskor is gályázik. Szörnyű...

Boldog születésnapot Magocs!
Na rég nem írtam. Ennek igazából az volt az oka, hogy folyamatosan írni akartam valamiről, de nem tehettem. Így aztán dokumentálni sem volt kedvem az életem, pedig igazán érdekes fejezete kezdődik, most, hogy apa leszek. Szóval már bizonyos. Valamikor az év végén érkezik Samu Simon vagy Sára Luca. Legalábbis egyelőre ezek a nevek szerepelnek, de még van lehetőség rágódni újakon. Van még idő feldolgozni, hogy már nem csak magamért leszek felelős, hanem kezdődik egy új húsz éves projekt. Persze nagy a vidámság. Tele kihívással, izgalommal. Legnagyobb kihívás, hogy Hitvesem szokik le a cigiről, ami nem kis harc neki. Én meg nem sörözhetek, mert szaglása kifinomult, és kevéssé toleráns az ilyen penetráns szagokkal szemben, mint a sör.
Hétvégén voltam még céges kirándulásion is. Jó sokat jártunk. - Már megint. De jó volt azért.
Tegnap Gy-B család látott vendégül a thai vacsorára. Finom volt.
És gyerekem is lesz ám idén!

Tegnapi estém barátok között telt. Felfedeztem egy új helyet, mely elsőre puccosnak tűnik, másodikra enyhén drágának, harmadikra viszont törzshelyemnek akartam. Szóval nagyon jó Tabáni terasz a neve. De ki ne próbáljátok, mert úgy sem lesz hely, és különben is puccos és drága. Elég, ha csak én tudom. :)
A helyet kivéve is jól éreztük magunkat. Hihetetlenül felszabadultan annyit nevettünk, mint már rég nem. Jó érzés, hogy újra itt a tavasz, és nyílnak a jó helyek...
Perceken belül megyek Patkányvárba, aztán iskola, aztán szülői vizit, majd szombaton céges kirándulás. Legközelebb vasárnap leszek gépközelben.

Lusta kutya vagyok, hogy nem írok naponta. De majd biztos helyrerázódom lassan. Szóval tegnap Cs.G kislányát ünnepeltük. Ma pedig barátaimmal kell találkozni nyolctól valahol Budán. Holnap iskola, és szüleim is jönnek látogatóba.
Egyébiránt csodaszép tavasz van. Szinte nyár.

Nem tudom kinek hogy tűnt fel, de már csak tíz nap és néhány óra kell hozzá, hogy az EU teljesjogú polgáraivá váljunk. Hitvesem sajnos nem fog velünk ünnepelni, mert melóznia kell fontos és népszerű emberek között. Pech.
Tegnap Cs-M családdal tartotunk fiú-lány partit. Fiuk az egyik szobában lányok a másikban beszélték a világ nagy dolgait. Mi fiuk leginkább a vírushelyzetről, tűzfalakról, kocsmákról beszéltünk. A lányok biztos sminkről, babákról, divatról. Persze nem bizonyos, - mert nem hallgatóztam - de így képzelem.
(Nem is oly) lassan neki kell állnom a dolgozatok írásának a Főiskolára. Nagyságrendileg 50 oldalt kell leadni a félév végén vagy tíz témában. Szóval beindul a pörgés megint...

Válozik a világ. Hatalmasat fordul, bár erre még csak apró jelek utalnak, de érezhető, tudható.
Ma egyébként újra voltam a gyárban, és jó volt. Valószínűleg a következő hónapokban nem sok szabadságom lesz, de most legalább pihent vagyok.

Na akkor jöjjenek a beszámolók. Utolsó napunkon Londonban a Nemzeti Galériában bolyongtunk, aztán a egy drága, és nem is túl jó, de egészséges ételeket forgalmazó vendéglőben ettünk. - inkább a pacalpörkölt reggelire hidegen…
A hazautunk viszontagságos volt. És ez még elég finom megfogalmazás. Hét előtt reggel már kint voltunk a reptéren, mert Ángélus Barát rohant dolgozni. Becsekkoltunk, leültünk, majd nyolc körül bemondták, hogy az Sky Europe budapesti járata késni fog. Gondoltunk jó, nem kilenckor indul hanem negyed tízkor. Mikor pontosítottak, akkor már 13h volt a várható indulás, aztán 17:45, végül 16 órakor szálltunk fel. Kicsit idegölő egy tranzitváróban tölteni egy munkanapot, úgy, hogy nincs semmi dolgod, csak várod a híreket. Még szerencse, hogy legalább könyveink voltak.
Szóval Sky Europe @%!&!!!
Senkinek sem ajánlom. Ha csak sportnak nem érzi a várakozást.
Tegnap pihentük ki az utat, és ablakot mostunk. Ma semmi említésre méltó nem történt szinte.

Tegnap a húsvét és a múzeumok jegyében telt. Voltunk az Természettudományi múzeumban , és a Science muzeumban. A természettudományiban, a kiállított kék bálna volt igazán ami megfogott. A Tudományosban meg rengeteg minden. Ott álltam karnyújtásnyira Rocket-tol, ami Sevenson és a világ elso gozmozdonya volt. (Eddig csak a történelem könyvemben láttam.) Hozzáértem Watt gozgépének másához, meg ilyenek. Szóval nekem egy kicsi csoda volt.
Ma Hitvesemmel a környéket jártuk be vásárolgatás céljából. Vettünk neki egy csodaszép borkabátot.
Holnap a Nemzeti galéria jön, aztán irány haza...
Megpróbálom felrakni az elozo napok képeit...

Tegnap megint világot láttunk. Egy Bath nevu kisvárosba mentünk, ahol volt római fürdo és apátság is. Elotte megálltunk megnézni a híres 3000 éves fehér lovat, melyet még a kelták készítettek. Lovat én nem láttam benne, de figyelemre méltó akkor is, hogy 3000 éve ott van. Aztán egy hasonló korú földvár is volt ott. Várra nem emlékeztetett, de jó nagy földsánc körbe, és biztos elfáradtak a hódítók, mire felrohantak rajta. Viszont 3000 éves földvárat sem láttam még, szóval megérte, bár baromi hidegen fújt a friss tavaszi szél.
Ma Camden-ben voltunk Hitvesemmel kettesben. Piacoltunk. Vettünk sok ajándékot sokaknak. Alapvetoen ruha és ócska piac, de azért a ruhák, és a cuccok többsége nem mindennapi. Ebédelni Ángélusokkal ebédeltünk a Wagamama-ban ami leginkább japán gyorsétteremként jellemezheto, csak a foztjük jobb egy nagyságrenddel, és semmi gyorséttermes nincs benne. (ELmondtam, mi?)
Most fo a vacsora. Jövo héttol dúrva diéta lesz a sorom, már látom...

Naszóval, kicsit akadozik az internet ellátottság, de a dolgok azért történnek.
Szóval tegnapi nap a British Museum jegyében telt. Láttunk fáraó szobrokat, régi Perzsa, Akkád, Ninivei cuccokat - mikért én nagyon lelkesedtem, aztán az ázsiai kiállításon buddhákat, isteneket, meg ismeretlen rendeltetésu lények szobrait. Tehát nem keveset. Után a kocsmáztunk Shakespeare fejérol elnevezett nagyon angol kocsnában. Majd hazafelé kipróbáltam a metrót, és túléltem.
Ma kastélykereso körútra indultunk kocsival. Több, kevesebb sikerrel jártunk. A híres Castle of Leeds-be nem mentünk be, mert szemtelenul sokat kértek a belépoért. (Így ott voltam, megnézhettem volna, de nem tettem. Olyan ez mint a WTC.)
Aztán kerestünk további kastélyokat, és ebédhelyet. Az elobbiekkel nem jártunk sikerrel, viszont az utóbbi nagyon ütött. Kandalló begyújtva, sötét pult, kedves kocsmáros, finom étel.
Ebéd után lementünk a tengerhez, ahol volt egy kastély(rom). Visszont sütött a nap, szép volt a tenger, a helyi vagányok rövidujjú pólóban feszítettek. Mi meg sálban... Hülye túristák.

Tegnap nem mentünk a múzeumba, mert leragadtunk a belvárosban. Láttunk a Big Bent, a híres helyeket, mászkáltunk hét órán át. Találtunk egy csudajó pipaboltot, és én vetem egy kicsi pipát magamnak, meg némi helyi dohányt. Most meg van a boldogság. :)
Legnagyobb kérdésem az volt a nap folyamán, hogy hol parkolnak a londoniak, mert a belvárosban nincs parkolóhely, és parkoló autókat sem látni, csak némely eldugott mellékutcában, de ott is csak elvétve... Szóval valószínuleg mindenki a föld alatt parkol, de akkor rengeteg mélygarázsnak kell lennie. Elképzelhetetlenül soknak...
S.K szerint ugyan vannak garázsok, de azok bazi drágák, ezért a belvárosba nem kocsival megy aki teheti. Sokan tehetik, mert a buszközlekedés viszont elképesztoen jó.
Képek megint készültek, csak most az internet nem megy. De amint lesz net, publikálok mindent.

Tegnap négykor keltünk, miután Cs-M családdal közel éjfélig oldottuk a feszültséget. - Nem is voltam kicsit sem friss. Aztán repcsi, majd a bevándorlási hivatal. Minket mint harmadik világbelieket (1. Britek, 2. EU, 3. mindenki más) kordonok közé szorítottak, és jól megvárakoztattak. Voltunk vagy 200-250-en, és arra vártunk, hogy a négy bevándorlási hivatalnok valamelyike elé járulhassunk, akik nagyon ki akarták deríteni mindenkirol egyesével, hogy nem munkát jött-e rabolni tolük. Persze végül beengedtek, de addigra Hitvesem már többször vissza akart fordulni, hogy ne ködös Albionban költsük inkább a lóvénkat, ha ennyire nem akarják...
Ja igen köd. Azt nem láttam. Viszont tíz perc alatt képes volt kétszer esni, egyszer jégesni, és még a nap is sütött kétszer. Bolond ido, de legalább nem unalmas.
Megérkezve Ángélus barátokhoz, kaptunk English Breakfast-ot, majd a lányok kedvéért a Green Lanes-en vásárolgatttunk volna, de nem volt semmi igazán szívbe és pénztárcába markoló. Green Lanes-rol tudni érdemes, hogy a helyi török, görög, fekete közösség kedvelt bevásárló utcája - legalább is az értelmezésem szerint.
Este Thai Curry-t csinált S.K, és elkeseredett, mert az Arsenal veszített az UEFA kupában.
Ma British Museum a terv...
(Képek feltöltése elég nehézkes, de próbálkozom...)

Na összepakoltunk. Én izgulok...

Túlestünk P.B szülinapi meglepetéspartiján. Éjjel még mi fiúk elmentünk punk koncertre is. Hát nem volt könnyű. Lányok otthon aggódtak értünk, mi meg pogóztunk.
Aztán tegnap este Gy-B családnál voltunk előhúsvéton. Azaz főtt sonka volt főtt tojással, hagymával, retekkel, tormával. Ahogy kell. Örültem neki nagyon, mert pont a napokban merült fel bennem, hogy mi lesz idén húsvéti lakoma nélkül.
Ma aztán intézgettük az utazást. A házipálinkát megtévesztés gyanánt fél literes ásványvizes papackokba mértük, a Becherovkát a bugyik közé, hogy el ne törjön, egyedűl a pipatáskám aggaszt. Tiszta bomba kinézete lehet a röntgenen keresztül. Fém dobozok, hüvelyek, drótszálak, veszélyes... Majd csak kimagyarázom, hogy nem robban, maximum csak füstöl.
Hát nagjából ennyi mára. Holnap, vagy utána jelentkezünk, képekkel, beszámolóval csak nektek, csak itt...

Boldog 30. Születésnapot P.B!
Kicsit késünk a suliból, mert mosni kell keddre... :)

Túlestem életem második közgyűlésén. Elég szinvonaltalan volt. Persze mit is várhattam volna. Gonosz néni gonosz volt, a legnagyobb viták pár tízezren mentek, mellyet már kifizetett a ház, és rábólintott a számvizsgáló bizottság. Ami valós kérdésként felmerülhetett volna az szóba sem jött, illetve addigra már szavazatképtelen lett a gyűlés. Át kell ezeken esni évente egyszer, de nem felemelő az biztos.
Még egy pár óra, és aztán már csak a pihenés jön. Persze nem, mert még hétvégén suli, de aztán két hétig semmi.
Szerencsére Londonországban van internet, ezért ha nem is naponta, de bizonyosan frissülni fog a napló, a képek, meg minden...

Ma sokat dolgoztam, és rohanok Társasházi Közgyűlésre...
Hitvesem bezzeg kollégáival kocsmázik...