Idén már harminckettő leszek. Pedig még a harmincadik születésnapomat is alig sikerült feldolgozni. Azt már lassan elfogadtam, hogy harminc vagyok. Csak azt nem fogom még fel, hogy már kettővel több. Hiába a korom ami leginkább változik bennem.
Persze ez nem teljesen igaz. Mivel az elmúlt fél évben alaposan megváltozott az életem. Megnősültem ami pompás dolog. Végzem az iskolát, Kantot, Konfu-ce-t, Gautamát olvasok, Harry Potter pedig hónapokat figyelt, hogy végre rá kerüljön a sor. Már alig járok szórakozni, és tíz tájt elalszom kimerülten. Szóval nem vagyok a régi. Ugyanakkor véletlenül sem mondanám, hogy nem szeretem ezt az új életem, csak már más mint pörögni hajnalig, és égő aggyal, vörös szemekkel menni a gyárba. Változom, de azért nem mindenben. A karfiolt még mindig utálom. Remélem ez sosem változik meg. Persze esélyt sem adok a neki, hogy megszeressem, mivel kitartóan nem vagyok hajlandó megkóstolni sem. (Egy férfinak legyenek elvei!)
Ha már az elveknél tartok, akkor még mindig meggyőződéses liberálisnak és antifasisztának és antikommunistának tartom magam, ha a politikai nézeteim számítanak.
Ha a vallásiak, akkor tanácstalan vagyok. Szeretem a buddhizmust, az iszlámot, a kereszténységet, a júdeizmust, a taót. Leginkább talán buddhista lennék, - ha már olyan iskolába járok - de nem tudok választani. Talán hiba is lenne
Kulináris elvem az antivegaság. Nem azért van egy csomó gumós zápfogam, hogy lemondjak a húsokról. Nem elv, de szeretem a zöldségeket, főzelékeket, salátákat. Inkább mint a pacalpörköltet.
Italok közül a finom borokat kedvelem, viszont nem iszom meg a vodkát az érettségi bankett óta.
Szeretek pipázni, amit többnek tartok mint egyszerű dohányzás, és magasabbnak bármely más káros szenvedélynél.
Plusz információkért, listákért nézd meg a
listák oldalt, vagy olvass pár
gondolattöredéket.