A leghosszabb hónap
2018. április 16. hétfő
Eldőlni látszik, hogy Kristóf szeptembertől a Laborczba fog járni. Egyelőre nagy a szerelem mindkét részről. Persze a hétköznapok fogják megmutatni mennyire jó választás volt (vagy sem). A jelenlegi sulijánál biztos jobb lesz.
Tegnap el kellett mennünk térdgatyákat venni neki, mert a korábbiakat kinőtte. A mostani hivatalos mérete felnőtt S. Viszont a Decathlonban megint felvetette, mennyire szeretne gördeszkát. Pedig már sokszor elmesélem a moszkvai drága pénzen vásárolt gördeszkám történetét, amivel a második napon akkorát estem, hogy azóta sem vagyok hajlandó felállni arra az ördögi szerkezetre. Persze egy tizenéves fiút ilyen nem tántorít el. Végül megegyeztünk, beszállok ha a nagyját ő fizeti, és csak sisakkal gurul.
Végül megvette az összes spórolt pénzét rááldozva.
Egyre érettebb. Pár hónap alatt annyit nőtt fejben, hogy már Zoéért kezdek aggódni, aki pedig mostanában inkább óvodásként akar viselkedni, és bármiféle felelősséget hárít magáról. Másként nőnek na.

Szavam ne feledjem voltunk ám Portugáliában is.
PortugáliaÖsszefoglalva jó volt. Bár a szállásunk inkább egyszerű volt mint modern, és erősen meglepett érkezéskor, hogy fűtés nincs, viszont 15C° van bent, és egy törpe méretű olajradiátor amivel segíthetünk a helyzeten. (Nem segített sokat.) Viszont a város nagyon tetszett a dombok ugyan fárasztóak, de a hangulat nagyon jó. Az egyetlen meglepő a turisták végtelen tömege a látványosságoknál. Profik a helyiek, úgy tudnak az amúgy nem túl nagy sintrai Penya kastélyon átzavarni naponta több tízezer embert, hogy egy perc fennakadás sem lehet közben. Ott inkább a vágóhídra igyekvő marháknak éreztük magunkat, ahogy szigorú kettes sokban megállás nélkül egyenletes tempóban, egyetlen körbekordonozott útvonalon tudtunk haladni, elölről húzva, hátulról tolva a többiek által. Na azt nem kívánom megismételni, de az óceánpart, az Oceonárium, meg minden más jó volt. A gyerekek is élvezték már, szóval lesz még ilyen városnéző hétvége máskor is.
2018. április 11. szerda
Sok minden összegyűlt na. Hétvégén voltak a választások, a Fidesz már megint győzött. A legfőbb tanulság, hogy hetven százalékos részvétel mellett is majd minden második polgártársam a folytatásukra szavazott. Persze kicsit több mint minden második meg ellene, mégis kétharmadot ért ez nekik. Egyszerűen be kell látni, hogy a jelenlegi (parlamenti) ellenzék nem alkalmas a feladatára, ha még a kétharmadot sem tudja megakadályozni egymásután kétszer (!!). Mindenki mehet a levesbe. Nem maga a Fidesz leválthatatlan, csak ezek alkalmatlanok arra, hogy leváltsák.
Azért nem örülök kicsit sem.

Viszont Kristóf tegnap töltötte be a tizenegyedik évét. Szülinapjára egy számítógépet kért, de nem laptopot, hanem olyat amin 'lehet dolgozni'. Kapott is egy marha jó kis PC-t, amin azóta képeket szerkeszt, sőt múlt hét óta már python programokat is ír. Büszke vagyok rá tényleg. Ezen a héten próbanapokon van egy új iskolában, ami nagyon tetszik neki és nekünk is. Reméljük, szeptembertől járhat oda. Külön öröm lenne, hogy ez az iskola jól kezeli/fejlesztik a diszgráfiát. (Már van hivatalos SNI-s papírunk, mivel felmentik egy csomó minden alól nyelvtanból.) Bízzunk benne...
Mióta nem írtam voltunk ám Portugáliában is.
2018. március 9. péntek
Mára végre berobbant a tavasz. A múlt két hétben a sarkkör olvadása meg a klímaváltozás miatt szokatlanul hideg volt. A krokkuszok a kertben jól meg is szívták. De mi el tudtunk még menni a gyerekekkel jeget törni a pocsolyák felszínén. Viszont ma végre megint cangára pattanhattam, és azzal jöttem a gyárba. Nagyon jó. Holnap is tekerni fogok...
2018. február 17. szombat
Vasárnap este az egész család eljött velem Besh o droM-ra Szentendre főterére. Igazából Zoé találta a koncertet, mikor fesztivált keresett az unalom helyett. Én meg teljesen rákattantam az eseményre, mivel jó húsz éve imádom ezt a zenekart, és rendszeresen hallgatom munkához, vezetéshez, vagy ha csak kell egy kis energia. Viszont még soha az életben nem voltam koncertjükön. Így ott volt a kihagyhatatlan alkalom...
Némi fondorlattal sikerült rávenni a többieket, hogy akarjanak jönni vasárnap este hétkor szabadtéri koncertre, de végül kötélnek álltak. Beshodrom koncert Szerntendrésn
Nekem nagyon tetszett a koncert, bár sokat kellett ugrálni, hogy ne fázzunk. Szentendre főtere pedig elképesztő volt a sok fényfestéssel.
Kár lett volna kihagyni.

Ja és az új telefonomnak brutális a kamerája még éjjel, kézből is.
2018. február 11. vasárnap
Mióta nem karatéznak, azóta heti kétszer futunk a gyerekekkel. Bevallhatom, én mindeddig utáltam futni, mivel azért találtuk fel a kereket, hogy guruljunk. - Fussanak az ősemberek!
Most viszont kocogok. Botrány mire nem képes egy szülő a gyerekeiért... Valójában nem is olyan borzalmas. Szerencsére az állóképességem meg van hozzá, így gondot nem okoz az esti négy kilométer, még ha örömet nem is okoz. Viszont legalább hétvégénként megint eljárunk bringázni, túrázni.
Februári kirándulások
2018. január 30. kedd
Tegnap éjszaka kiolvastam Hararitól a Homo Deust ami a Sapienst követő könyve. Ez a két könyv valójában olyan szemlélet tágulást okozott nekem, mint mikor megértettem a buddhizmus lényegét. Nem az a számít bennük mennyi új információval lettem gazdagabb (elég sokkal), hanem most képes vagyok úgy rátekinteni a világra ahogy korábban nem. Életem során nagyon kevésszer volt ilyen élményem. Aki egy jó szellemei kalandra vágyik az ne habozzon belefogni. Mindenképp javaslom fenntartani a sorrendet. Elsőre legyen a Sapiens az eddigi történelem áttekintése, majd a Homo Deus, ami már inkább esszégyűjtemény vagy jövendölések halmaza tudományos alapon. Valójában a Homo Deusban több ponton is azt éreztem, hogy a határán táncol a tudományos bulvárnak, de szerencsére végül mindig megmaradt tudományosnak.
Két eltérő műfajú könyv, de bárcsak havonta, vagy legalább évente olvashatnék hasonlókat.

Az elmúlt időszak másik fontos történése, hogy Zoé hét, Kristóf négy év után befejezte a karatét. Igazából belefáradtak kicsit, és a korábbi 'nagyok' akikre felnéztek, - akik miatt akartak járni a heltais csapatba edzeni - az idei évben szintén elszivárogtak. Érett már a szakítás, de tegnap megírtam a levelemet az edzőnek, így véglegessé vált. Most keressük az új sportot amit űzhetnek. Addig pedig futni fogunk talán...
2018. január 14. vasárnap
Nekem mindig is a január tűnt a leghosszabb hónapnak. Leginkább egy kínosan elnyújtott átmenetnek érzem. Még cipeljük a tavaly betáplált feladatokat és kalóriákat, ugyanakkor az év végi pörgést követően mindenki túlélési üzemmódba kapcsolt. Szerintem a januárnak kellene 28 naposnak lennie, hogy gyorsan túlessünk rajta és kezdődjön végre a normális üzemmenet.
Persze nem rossz azért. Bár alapjáraton vagyunk, de legalább kiolvastam a XENO-t, és a Térség hatodik részét. Mindkét könyv nagyon jól megírt sc-fi. Kár hogy közel s távolban nem akad olyan ismerősöm aki igazán szeretne olvasni, pláne hozzám hasonlóan kedvelné a sci-fit. Akkor kitárgyalhatnánk az Öv és a belső bolygók viszonyát, vagy a generációkon átívelő űrutazás problémáit. Na mindegy nem csak sci-fivel él az ember, így most a Sapiens-t olvasom, ami egy az emberiség történetét feldolgozó mű. Leginkább történelemkönyv, de a száraz tények helyett az összefüggésekre koncentrálva. Sok felismerést köszönhetek neki, az egyik legérdekesebb az ahogy a nácizmust helyezte el a többi ideológia közé. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert megéri elolvasni.
Az elmúlt héten még megnéztem Scorsese Némaságját is. Ami igen csak felkavaró és nyomasztó, de ugyanakkor nagyon jó, klasszikus film. Kicsit visszaadta a hitem a moziban, mivel már évek óta csak a buta és béna szuperhős filmek ömlenek, és senki sem csinál egy jó drámát hétköznapi emberekről. Hát ez az...

Első hó Ma reggelre hullott némi hó. Főleg csak a fák és a háztetők lettek fehérek, de így is szép, és végre némileg téliesebb a táj.
Tegnap nővéremék jöttek fel, mert sétajegyet kaptak tőlünk karácsonyra. Közösen ebédeltünk, majd elvittem őket a kőbányai sörgyárhoz, ahol az esemény zajlott. Nem volt épp ideális az idő egy könnyed sétára mivel hol csak esett hol havazott is, így a végére jól átfagytak, de visszaérve némi tea és whiskey rendbe tette őket.

Hitvesemmel megint nekikezdtünk a Jóbarátok darálásának. Durva, hogy az első részek már 24 évesek, de még mindig ülnek a poénok. Rég rötyögtünk annyit mint tegnap este...
2018. január 01. hétfő
Szóval én úgy gondoltam (gondolom?), hogy nem sok értelme van már a blogolásnak, mivel mindenki nyomja a contentet a fészen meg a kitudja hol. Mint leírtam, nem akarok és tudok versenyezni a webkettő népével. (Múltszázadi a naplóm és én is az vagyok menthetetlenül.) Viszont szembesülnöm kellett vele, hogy páran igenis követtek, követnének ma is. Ez az írás nem csak magamnak szól, így némi felelősségem van "az olvasók" felé akik nem vadidegenek, hanem a családom, barátaim. Őket érdekli és érdekelheti is mi történt velem.
Nem tudom milyen egy válás közeli helyzetből újrakezdeni egy kapcsolatot. Valószínűleg nagy levegőt kell venni és próbálni tiszta lappal inkább csak előre nézni mint hátra. Tizenhat év után rám is ez vár itt. Minden újjászületés nehéz. Ki tudja sikerül-e de új év jött el és meglátjuk mit hoz a holnap...

Négy kép szilveszterről Most kissé fáradt vagyok, mivel Cskukkal szilvesztereztünk és az ő gyerekeik bírták legjobban az éjszakát. (Krstóf éjfél után vagy háromszor elvonult aludni.) Én meg megittam egy kávét nem sokkal éjfél előtt, amiről már akkor tudtam, hogy felesleges, de bátraké a szerencse!
Az este folyamán többször kimentünk tűzijátékozni, ami pompás szórakozás ilyenkor. A fiúk nagyon bátrak voltak, a lányok kevésbé. Direkt lefényképeztem a lányainkat egymás mellett, mert teljesen olyanok voltak mint Gandalf és Frodó a filmben a nagy ló hetedikes mellett az elve apró harmadikos. Viszont jól megértették egymást a korkülönbség ellenére is.

Tegnap délután még a Cs. lányokat (és CS.G-t) is meglátogattuk, mivel Zoé ragaszkodott hozzá, hogy találkozzon velük mielőtt visszamennének az internátusba.


2018 |2017 |2016 |2015 |2014 |2013 |2012 |2011 |2010 |2009 |2008 |2007 |2006 |2005 |2004 |2003 |2002