Kristóf betöltötte az ötödik életévét. Tavaly szülinapjára megkapta a Lego Star Wars playstation játékot ami azóta is meghatározza a világképét. Persze volt fejlődés rendesen. A "Dzseniló"-ból Jedi lovag lett, Majd mindenki neve és szerepe a helyére került a storyban, végül olyan mély ismerteteket szerzett a messzi-messzi galaxisról, hogy gyakran engem is meglep. Mostanra rajzolni is egyre ügyesebben rajzol. Persze jediket, klónokat és droidokat csata közben. Miként a Legoban is ez a téma, de legalább rajzol, épít olyan aprólékossággal, ahogy a nővére szinte soha.Minden rezdülésében fiú, ugyanakkor Zoénál nagyságrendekkel érzékenyebb is. Elég csak csúnyán ránézni vagy egyet ráförmedni, hogy teljesen összetörjön.
Vigyázunk is rá, mert megérdemli. 2012.04.12.
Zoé betöltötte a hetedik évét. Durván megnőtt akár csak a "kispajtásai" akikkel az elmúlt hónapokban alig talalkoztunk a költözés körüli herce-hurcák miatt. Csupa iskolás...,
Kristóf a negyedik szülinapjára egy Lego Star Wars II Playstation játékot kapott tölem. (Hitvesem enyhe rosszallásától övezve.) Azóta a Star Wars univarzum teljesen beszippantotta a fiamat. Reggel azzal ébred, hogy Csubakkának miért nyílpuskája van, és Lejla hercegnő miért nem dzsedi, ha a testvére az? Persze csak némi "torzítással" képes megfogalmazni a furcsa neveket. A dzsedi lovag szerinte "dzseniló" a buckalakók valamiért "kaviárok" és Han Solo természetesen "hangszóró". Ezekől eltekintve pontosan látja a világot, bár nem érti, hogy miért csak játék fénykardott kaphatott? Úgy gondolja, amikor felnő, akkor rendőr lesz, és lesz neki rendőrautója, bilincse, fénykardja és lova is. Alapvetően minden tud a világról. Ezt ki is mondja mindig: "Kudom!" (Néha már én is inkább kudom, mint tudom.)
Hát túlélték a gyermekeim a kötelező bárányhimlőt, és én sem kaptam el. Ezzel mindenki jól járt. Kristóf egész kevés pöttyel megúszta, míg Zoé cudarul nézett kis. Egyébként igen sokat fejődtek az elmúlt időszakban. Kristóf igazi fiú lett, aki folyamatosan harcol. Hol sárkányokkal, hol indiánokkal, hol betörőkkel. Ha épp nem harcol(unk), akkor legózni szoktunk, vagy autóversenyezünk a sok tucat kocsijábal, esetleg playstation-nel, amiért szintén lelkesedik. Zoé ezalatt leginkább a számítógépet püföli. Kedvence az 
Tegnap fürdés előtt némi ráncigálással sikerült megszabadítani Zoét a bal alsó egyes fogától. A jobb egyes is eléggé csálén áll már, de ahhoz még ragaszkodik. A "műtétet" hihetetlenül bátran tűrte, sőt ő kérte. Bátor csaj na.
Reggel Zoéval barkóbáztam (Egyre ügyesebb ebben is.), mikor Kristóf is játszani akart. Mondtan neki gondoljon egy állatra.
Kristóf mindjárt három éves. Kedvencei mág mindig a vonatok és az autók. Inkább a vonatok. Ja és elkezdődtek nála a nagy hisztik, durcák is. - Várható volt. Mégis a legveszélyesebb mikor csendben elvannak a szobájukban (legutóbb a nyomda tintapárnájával festette össze magát mert indián), vagy a fürdőszobában ügyködnek (minden fogkrémet kipróbáltak alaposan - szintén arcra is). Szóval új korszakba lépett a fiam is, hisz mindjárt óvodás
Zoé ma megtanult két keréken biciklizni. Már ősszel is voltak rá próbálkozásai, de akkor még nem volt elég érett rá. Most meg lementünk, és sitty-sutty már suhant is.
Zoé öt éves lett. Hihetetlen, hogy repül az idő. Elég csak leszkrollozni, hogy lássuk miként született. Nincs is messze...
Ezalatt Kristóf is nagyot nőtt. Magasabb mint Zoé volt ilyenkor, és be nem áll a szája - bár sokat nem értek belőle mert a mássalhangzókat össze-vissza keveri. Ugyanakkor sokkal elmélyültebb mint a nővére. Képes bármiből autóutat, vagy sínt varázsolni, és azon tólogatni a járműveket órákig. Bevallhatom a szívemhez is nagyon igyekszik eljutni (sikerrel). Én Apuka vagyok, és ő is Apuka akar lenni.
Kristóf immáron másfél hónapja bölcsődés. Ezalatt nem egész másfél hetet volt az intézményben, mert vagy beteg, vagy oltásra vár, vagy valami közbejött. Egyébként utálja is, mert nem az óvoda, ahová a "nagyok", és főleg a nővére jár. Szerencsére Zoé nagyon nyomja és szeptembertől még nem volt beteg.
Kristóf szobatiszta lett az elmúlt héten. Ugyan még csak nagyjából 80%-os az előjelzésének pontossága, de ez is igen szép eredmény alig egy hét alatt. (Vessük csak össze a földrengés előjelzés pontosságával.)
Kristóf megkapta az új motorját, mert az előzőt kinőtte, és ki is használja rendesen a "kétkerekűt". Mostanában elkezdett mondatokat alkotni. Pl: Baba nem fél boszokány, Züzü fél boszokány. Vááá! (A vááá az ijesztés) Vagy: Züzü nem film, Baba film, Züzü epizód.(Esténként felváltva az egyik filmet választ, a másik pedig epizódot a mesén belül. Az aznapi szereposztást tisztázta ezzel.) Emellett, kitartóan beszél magában is, de azt sokszor nem értjük, mert a magyarba bocsi szavakat kever, melyek jelentésével néha senki sincs tisztában. Viszont ha akarja, akkor választékos tőmondatokban is képes kifejezni magát, amit inkább előbb, mint utóbb mindig megértünk.
Kristóf két éves Nagyfiú! Ma kapott egy terrorista kisbuszt. Most az a kedvence, azzal alszik, anélkül fürödni katasztrófa. Igazi fiú. És meg kell vallani az apjára ütött, mert 10-12 szóval tökéletesen megérteti magát, így kedve sincs mondókázni (mint tette ezt Zoé). Viszont sokkal elmélyültebb, szófogadóbb is, és nem zaklat a főzizéssel. Mondom más, de ettól olyan jó.
Ma ágyneműt húztunk egy darabig nyugodtam, mikor Gyermekeink berobbantak és elkezdtek ugrálnia friss ágyneműn. Rájuk dörrentem, hogy nehogy már a koszos mamuszukkal ugráljanak a frissen mosott, vasalt cuccokon. Azonnal jött a válasz Zoétól: - Kristóf húzd le a zoknidat! ... és fetrengtek tovább, én meg mentem a fényképezőért egy szó nélkül. Így szép veszíteni.
A fiam szép csendben elkezdett megtanulni beszélni. Persze eddig is mindent megértett, és válaszolt is hangos nemmel, vagy szótlan bólogatással, de mostanában már komplett két-három szótagú szavakat is elismétel kérésre. Szerintem azt azért még nem érti, hogy mi előnye származna abból, ha magától is használná ezeket.
Bevallom eddig erősen tartottam tőle, hogy a karácsonyra kapott bábszínház paraván csak egy lesz a többi felesleges szobadísz között. Szerencsére az élet rám cáfolt. Hétvégén gyerekeim felfedezték a szereplés örömeit.
Zoé négy éves múlt, és egyre kifinomultabba formákat rajzol. Van már pár "önarcképünk" tőle, melyen szinte körzoővel rajzolt arca van és hatalmas mosolygó szája. (Ugyan miért?) Kristóf pedig bár nem beszél, de szinte bármit megmutat a képeken, sőt ismeri a piros, zöld, kék és sárga színeket is. Ezzel kicsit felrúgja a nyelvfilozófia tézisét, miszerint először tárgyakat tudunk megnevezni (felismerni) és csak utána az olyan elvont tulajdonságokat mint a színek. Persze az is lehet, hogy már minden tárgy "megvan" neki.
Zoé elkezdett formákat rajzolni. Az általam látott két első műve egy macska és egy lufi a tévében. Ahol a macska hátulról van, illetve egy macska szemből. Jól láthatóak a szemei az orra és a nyitott szájában a fogai.
Nagyon sok minden történt, mióta nem volt idom írni. Kristóf elkezdett beszélni. Úgy kezdődött, hogy a világot két részre osztotta. Volt a Brrr és az U-u-u. A Brrr az autókat és minden járművet jelölt. Az U-u-u a kutyákat. Azóta a Brr már csak az autót jelenti. Mert megjelent a Trr a traktorokra, földmunkagépekre, a Sss (Si-hu-hú) a vonatra, és egy mély Úúú a hajókra (hajókürt.) Ezután jelent csak meg a klasszikus BABA, ami Zoé játékbabáit, Zoét, és úgy általában a gyerekeket is jelzi. Múlt hétvégén természetesen a PAPA jött, aki apukám és a szíve egyik csücske, meg Anyja. Bár ezt nem mindig lehet előcsalni belőle, amiként az Apát is hallani véltük többször, de következetesen inkább csak azt használja amire maga jött rá. (Brrr, Trr, Sss, U-u-u, BABA) 
Szóval beszél a fiam, de a beszédénél sokkal beszédesebb ahogy mutogat, néz. Mindent képes elmagyarázni (hacsak nem tetetem hülyének magam). Emellett egyre többet játszik közösen Zoéval. Kedvencük az ágyon ugrálás és a fogócska, ezek olyan játékok, melyeknél nem feltunő a két és fél év különbség.
Zoé újfent óvodába jár. Egyelőre élvezi, és nagyon nagynak érzi magát tőle. Talán kezd lecsengeni a "MIÉRT?" korszaka is. Az elmúlt hónapokban volt ido, mikor egymást követően 30-40 miérttel kezdődő kérdést tett fel a válaszra sem várva. Viszont az ovitól komolyodik. Sokkal inkább tisztában van vele, hogy miként kell viselkednie egy óvodásnak. Ebbe jó és rossz dolgok is beletartoznak. Szóval kezd kicsúszni a kezünkbol a nevelése. :)
A héten lányom mielott fodrászhoz ment volna kijelentette, hogy neki olyan haj kell mint Pankának a 
Hihetetlen fiú ez a Kristóf. Pont egy hete eltörte a kulcscsontját. Az eset úgy történt, hogy játszott a kedvenc negyven centi magas létráján, mi körötte voltunk és nem aggódtunk, mert ilyen "magasról" a puha tapihabra leesve sem lehet komoly baja (gondoltuk). Persze váratlanul dobot egyhátast és pont a jobb vállával ért földet. Némi tanakodás, kiabálás után bevittük az ügyletre, mert csak fájlalta nagyon. Ott kiderül, hogy eltörött a kulcscsontja. Az orvos pihenést és kézfelkötést javasolt. Három napig ment is, de utána már nem tudtuk korlátozni a keze normális használatában. Ma volt vele Hitvesem kontrollon, ahol kiderült, hogy már össze is forrt rendesen. Hát ezért hihetetlen kisfiú Kristóf.
Gyermekeim tegnap új ágyat kaptak. Valójában Zoénak lett beígérve cserébe azért, hogy bent alszik az oviban, de már rég tereztük a beszerzését amúgy is. Ezzel lezárult Kristóf rácsos ágyas korszaka is, sot a szoba is új képet nyújt. Jobb lett...
Kristóf elmúlt egy éves és rettenthetetlen felfedezővé cseperedett. Halált megvető bátorsággal mászik fel bármire. Sokkal jobb a mozgása mint Zoénak volt ilyen idősen, és még a sötétben sem fél. A másik meglepő tulajdonsága, hogy rendeltetésszerűen játszik a játékokkal. Ő elsőre tudja, hogy mi mire való, és nem is akarja másra használni. Az értelme is egyre nyílik. Csomó dolgot megért (ha épp akarja), de ebben nincs különbség a három és fél éves nővérével.
Kristóf elindult kapaszkodás nélkül! Még csak pár lépést tud megtenni majd rájön, hogy valami hiányzik és leül. Pár hét és itt fog rohangászni a nővérével. A hétvégén egyébkén is közösen labdáztunk négyen. Hihetetlen, hogy még nincs egy éves, és már mi mindent tud. A legmeglepőbb az volt mikor kérésre elhozta az orvosi táskából származó fecskendőt, hogy azzal gyógyítsam Zoét. Hallgat nagyokat, és úgy tesz mint aki egy kukkot sem ért, néha mégis kiderül a turpisság.
Tegnap este felfedeztük Kristóf első fogát. (Jobb alsó 1.) Visszaolvasva alig két héttel előzte meg a fiam a lányomat. De ez is valami. Még hogy a fiúk lassúak. 11 hónapos sincs és máris van egy negyed foga. (!) Ahogy elnézem járni is talán előbb fog, de ez még a jövő zenéje.
Kristóf elkezdett járni! Egyelőre még a kocsiját tólva, abba kapaszkodva megy, de azért ez már egyértelmű két lábon járás. Emellett egyre többször rosszalkodnak együtt is. Ez leginkább abból áll, hogy a fiam "kitalál" valami tiltott/nem helyeselt, vagy csak veszélyes dolgot, a nővére meg leutánozza. Például ha Kristóf elkezdi verni a mosogatógép oldalát, akkor Zoé is csatlakozik. Utána együtt rángatják a székeket, majd szedik fel a szőnyeget a gyerekszobában. Én meg csak konstatálom, hogy összefogtak, mivel a fiam még kicsi, hogy megértse miért nem szabad, a lányom pedig "csupán" kihasználja, hogy azonos szabályok vonatkoznak rájuk, így én csak kérlelhetem, hogy inkább az öccsét térítené jobb belátásra, mintsem követi a hülyeségbe. Azért örülök, hogy együtt zsiványkodnak.
Zoé három éves lett. Már beléphet az ugráló várakba, IKEA játszóházba, és óvodás is lehet. Mostanában feltűnően jó. Bizonyára épp két dacosabb korszak között vagyunk. Az elmúlt hetekben elkezdett félni. Fél a sötéttől, a farkasoktól, a szörnyektől. Ha egyedül marad pillanatok alatt képes bepánikolni a gyülekező rémségektől. Ma próbáltam megnyugtatni, hogy a szörnyek nem kislányokat esznek, hanem főtt kukoricát, és néha bárányokat vagy porcicát. Persze o azért pontosan tudja, hogy igenis kislányokra vadásznak. Legalábbis a gonoszabbik, fekete fajta.
Kristóf még nem fél. Félelem nélkül képes foggal (ami nincs) kapaszkodni az asztal hálójába, beszorulni széklábak közé, vagy fejjel tompítani az eldűléseit. Ugyanis hétvége óta képes kapaszkodva felülni, sot vasárnap egyszer fel is állt. Emellett nagyon fejlődik a szociális elkötelezettsége is. Mindent elkövet, hogy bevonjuk a játékokba, ha kell sír, mászik, játékot rabol.
Kristóf már nem csak pépeset eszik, hanem előszeretettel koldul a tányéromból. Pár napja rakott krumplit evett, és ma kiharcolt egy falat almapaprikát. Az kevésbé volt kedvére, de legalább szokja az ízeket a sok sütőtök után, amitől ő is besárgult, mint annó Zoé. A másik újdonság, hogy nekiállt kúszni. A lehető legváratlanabb pillanatokban indul el és köt ki ismeretlen helyeken. Na ennyit a leteszem, ott marad korszakról...
Zoé skarlátos. Elég furcsa (mondhatni ronda) látvány, de az orvos szerint nem gáz, tipikus gyermekbetegség. Őt nem is viseli meg szerencsére.
Legalább Kristóf jól van. Újabban már o is megőrül a számítógépért. Egyelőre még csak harapni akarja a laptopot, de az egyszervolt.hu is kedvenc. Szerencsére sokat sportól is, nem csak a gép előtt ül. Görögve próbálja elkapni a neki tetsző tárgyakat, és a hasán is forog körbe. Nem a leghatékonyabb helyváltoztatás, de kezdetnek megteszi.
Ma Zoé megkérdezte, hogy mi az a "Püspök"?
Kristóf két kunsztot kedvel. A hátáról azonnal a hasára fordul, majd dühös lesz, mert arra még csak elvétve jön rá, hogy van visszaút is. A másik a fulladós játék. Bármit az arcára húz, majd elkezd fulladó hangokat adni. Amikor levesszük róla a pelenkát, takarót, játékot, rögvest örül, és kezdődik elölről minden.
Zoé már két napja pelenka nélkül alszik este is. Valójában igen egyszerűen értük el ezt. Elfogyott a csomag és megértette, hogy a nagylányok már nem hordanak pelenkát. Leginkább az győzte meg, hogy a Bori sem hord pelenkát, pedig o tényleg nagylány és abszolút példakép.
Kristóf megfogja a dolgokat. Kedvence a pelenka, amit pompásan gyűröget, de lelkesedik a felakasztott csörgőkért és egyéb játékokért is.
Kristóf elmúlt három hónapos. Sokat fejlődött. Esténként a Forma 1-ről beszélgetünk. Pompásan utánozza az autókat. "Grrrrrr" vagy a "Heee"-t mond, és mikor válaszolok teljes nála az öröm és fülig ér a szája. Jól elvagyunk.
Kristóf tegnap elkezdett mosolyogni. Már nagyon vártuk!
Kristóf hat hét hat naposan a hasáról a hátára fordult! Szinte hihetetlen volt. Sajnos a fotók nem lettek túl jók róla. Elsőre erős vakuval villantottam, majd a nagy kapkodásban vaku mentes üzemmódra állítottam a gépet. De mindegy. Nem a kép a fontos, hanem az élmény.
Tegnap Kristóf csecsemővé lett. Túl vagyunk az első hat héten. Sok minden nem mondható el erről az időszakról. Nem voltak éjszakázások (nekem), nem sír csak néha nyüszög, nem iszik, nem drogozik, és arcon sem kakilt mint a nővére annó. Jó gyerek, no. Egyetlen hibája, hogy még nem akar villanyvasutazni. Ezért továbbra is Zoéval főzizek, és vásárolok esténként, aki viszont lassan teljesen szobatiszta lett. Néhány szándékosnak tűnő balesetet kivéve előre mondja, ha wc-re kell mennie.
Alig pár nap alatt a Kislányom a Nagylányommá lett. Ennek két oka van. Egyfelől immáron ott az élő bizonyíték, hogy milyen nagy is o. Persze észrevettem eddig is, hogy már nem csecsemő, és nem is kisbaba hanem egy csodás kisgyerek. De látva Kristófot, még szembetűnőbb a kontraszt. A másik ok, hogy hihetetlenül éretten viseli a kis öccse érkezését. Segít fürdetni, tisztába rakni, és megérti (egyelőre), hogy más is van már rajta kívül, akire figyelni kell.
Kristófról még nem sok minden mondható el azon túl, hogy talán o sem lesz sírós. Illetve van egy kunsztja, ami ámulatba ejt. Születésétől kezdve szinkronban néz a két szemével, és a tapasztalatom szerint rendeltetésszerűen használja azokat. Tehát nem csak fókuszálgat össze-vissza, hanem megnézi a dolgokat. (Ezt Zoé csak hetek kemény munkájával érte el.)
Zoé csacsog. Mostanában jutottunk el oda, hogy kezdjük megismerni a gondolatait, a világképét. Egyre több minden derül ki róla, rólunk. Emellett bizonyos újabb kreativitásról tett tanúbizonyságot. Múltkor a gyurmából kezdett letépegetni kisebb-nagyobb darabokat amiket elnevezett zebráknak. Majd másik színből megjelentek az oroszlánok is. Hogy honnan jött ez nem tudom, de csodálom érte.
Ma fürdés közben bátorságpróbát mutatott be a Lányom. Hajmosás után elkezdte locsolni a fejére a vizet, és közben rettentő jól szórakozott, fürödve az elismerésünkben. Alig lehetett leállítani, hogy most már minden úszik körülöte és különben is tiszta és kiöblített a haja. Hihetetlen lány...
Ma fürdés közben megkaparintott egy fülpiszkálót. Egy darabig piszkálta a fülét, majd Fifi szemét kezdte dörzsölni, és kommentálta is:
Tegnap éjjel rosszul aludt, mert (szokásos születésnapi megfázása van.) Egyszer mikor bementem hozzá mert hallom, hogy nyüszörög és forgolódik, azon kapom, hogy álmában beszél. Egész pontosan azt mondta, hogy "bekapcsolni!" Fogalmam sincs róla, hogy a tévére, a mosogatógépre, vagy a hiperhajtómure gondolt, de az bizonyos, hogy már a nyelvében álmodik a lányom.
- Hol a Rami?
Sok újdonság van ám.
Zoé a mondókákon túl már maga is alkot mondatokat.
Vicces a Lányom. Nemrég tanulta meg, hogy Fifit (akinek a fejét mindig letépi fürdés közben) nem Pipinek kell mondania, hanem Fifinek. Tegnap este erre hisztizve kérte a "fandákat". Csak némi töprengés után jött rá Hitvesem, hogy azok valójában a pandák. Csak hát, ha a pipit fifinek kell mondani, akkor a pandák bizonyosan fandák helyesen. Hihetetlen kombinációkra képes...
Zoé elnevezte magát!
Zoé ha valamit nagyon szeretne akkor azt mondja nekem, hogy "apuka". Ha valamire "nemet" mondunk akkor a válasza "de". A nap jelentős részében halandzsázik saját nyelvén mely dallamában egyre inkább hasonlít a magyarra. Ha meghall valami érdekeset, akkor azt elkezdi utánozni, és eljátszik vele. Vidám hogy fejlődik a nyelvi készsége.
Sanszossá vált, hogy Lányom előbb-utóbb beszélni fog. Szókincse temérdek egy szótagú kifejezéssel bővült, melyeknek gyakran igen hasonló a szóalakja:
Ezt úgy sem fogjátok elhinni...
Anya, apa ez a két szó bekerült a szótárába! Múlt hét elején kezdte anyának szólítani az anyukáját, és mostanra már én is egyértelműen apa lettem a lányomnak. O magának baba, vagy kicsi baba. Szóval fejlodik a nyelvi készsége, bár a pípi kezd kikopni a napi használatból...
Zoéban feltámadt a kreativitás.
Komoly változások vannak. Az elmúlt hónapban lányom beszédértése már-már tökéletessé lett. Vagy legalábbis radikálisan fejlődött, és csak azt nem érti meg amit nem akar. (Például hogy nem szabad a pizsamájából kibújnia, mert azzal a Hitvesem idegeire megy lefekvéskor.)
Kislányom próbálgatja az oroszlánkörmeit. Na jó ez nem igaz. Az idegeinket, és a korlátait teszteli. Új korszak ez, melyben egy erős, önálló személyiség harcol nap mint nap a vélt pozíciójáért, a világképéért. Mi meg hol humorral, hol átveréssel, hol hatalmi szóval próbáljuk a saját akaratunkat érvényesíteni.
Zoénak egyértelműen nincs még éntudata/öntudata. Néhány napja Hitvesem végezte el vele a "rúzsos kisérletet", ma pedig én tapasztaltam ugyanezt, mikor az ebéd elfogyasztása után vittem megmosakodni, és nagy megrökönyödéssel figyelte a fülig krumplipürés gyereket a tükörben. - Láthatólag a "tükörben lévő" valaki nem volt azonos vele, aki szemlélte...
Szóval túl vagyunk az első kórházi élményen. Zoé valami vírust szedett össze, amitől hol hasmenése volt, hol hányt, de rendesen kiszáradt. Így beutalták a Szent Lászlóba, ahol kapott egy infúziót a lábába (negyedikre sikerült megszúrniuk!) és egy rácsos ágyat, amit nem igazán hagyhatott el. Felváltva őrködtünk Hitvesemmel az ágya mellett. Szerencsére két nap után ki is engedték. Viszont ezalatt eltűnt a pocakja, lesoványodtak a hurkák a lábán, és mi is öregedtünk pár hetet. 
Viszont sokat játszottunk a kórházban (mást sem lehetett) és sok mindent megtanultam a Lányom nyelvébol. Pl. ha az egyik kezét a másikra rakja a mellkasa előtt, akkor az a Csip-csip csókát jelenti, és el kell énekelni neki. A MeMeMe hangsor az Anya gyere, baj van! - Ezt leginkább vérvételkor, vagy más szörnyűségkor alkalmazza, de szívfacsaró...
Kislányom immáron szaladgál, cipel nehéz és nagy holmikat és hozzá még hat foga is van. Emellett hihetetlenül anyás lett. Elaludni már csak anyával lehet, ha én próbálom lefektetni akkor némi játék után feláll az ágy sarkába, legörbíti a szája szélét és hangos nyivákolásba kezd. - bízva benne, hogy anyának csak megesik a szíve rajta. Meg is esik...
Gólem szabadult az otthonunkba.
Jelenlegi állásunk öt fog. Négy alul egymás mellett, és egy fönt. Így már lehet csikorgatni őket, aminek én egyáltalán nem örülök.
Hát megéltük, bármely messzinek is tűnt egy éve ez. Visszatekintve két dolgot mondhatok:
Tegnap Hitvesem átrendezte a gyerekszobát, ezzel megkezdődött Zoé lassú elszakadása. Szörnyű volt. A lányom másfél méterre került éjszakára. Én meg valami hiányérzettel a bensőmben próbáltam elaludni. Szerencsére o már nagylány és csöppet sem zavarta az ásító szakadék köztünk. Csak nekünk kell feldolgoznunk...
Megvan az első fog! (Jobb alsó egyes.)
Zoé betöltötte a 10. hónapját, és elkezdett velünk enni. Pénteken a hófordulóján történt, hogy a vacsorára kapott főzelék után az asztalnál maradt és igen jóízűen megevett egy adag sonkát, némi papikát, egy kis kenyeret, tojáskrémet, májpástétomot, sajtot.
A lányom bárhol, bármikor feláll.
Kislányom megbetegedett.
Zoé mászik.
Fontos nap volt a tegnapi és a mai. Tegnap Zoé életében először leesett a franciaágyunkról és jó nagyot puffant. Szerencsére ennek az eseménynek az elviselését rég beletervezték a gyerekekbe így nem is okozott nagyobb gondot pár percnyi sírásnál.
Zoé kepeszt. Nagyon. A helyváltoztatás különleges módját fejlesztette ki. Üldögél békében (ez ritka) és kinéz valamit persze kartávon túl. először megpróbál a fenekén ülve oda csúszni de ez nem túl hatékony, bár néha így is átvándorolja a szobát. Második módszer az előrevetődés. Ilyenkor többé-kevésbé négykézlábra ereszkedik, majd lehasal és a távolságtól függően vagy beszorul az egyik lába a hasa alá, vagy kirúgja őket. Az igazi kunszt most kezdődik. Elkezd görögni, vonaglani a kiszemelt célponthoz, majd mikor megragadta újra felül - mint ki jól végezte dolgát. Jól is végzi, még ha furcsának tűnik is ez a mozgásforma.
Lányom elmúlt hét hónapos. De ez már nem nagy kaland. Minden hónapban eggyel no. Mondom nem nagy kaland...
Zoé féléves, és holnap lesz a névnapja.
Zoé mihelyt meglátta felcsillant a szeme, két kézzel akarta elkapni, és minden módon jelezte, hogy neki csak Barbara kell.
lány lett, aki lelkesedik a babákért, és hidegen hagyják a pisztolyok. Aki pontosan érzi a helyét a világban, megragadja belőle azt ami neki tetszik, és átnéz az érdektelen dolgokon. Résztvevőjévé vált a környezetének, sot egyre inkább alakítójává, mert a megfelelően adagolt nyüszögéssel, sikítással, nevetéssel eléri a változásokat akár anélkül, hogy a kisujját megmozdítaná.
A lányom teljesen elcsábított.
Most meg ahogy elnézem, azon töprengek, hogy mi járhat a fejében, mert már látom rajta mikor gondolkodik elmélyedten, mikor csak bambul, vagy unatkozik. Ugyan nem beszél, de teljesen tudatos, és aktív szereplője a világának. Mindez alig öt hónap alatt. Én meg csak bámulok.
Az elmúlt hetekben nagy sikert értünk el. Mostanra valóssággá vált, hogy nyolckor lefekszik a szobájában, és némi nyugtatás után már miénk az este további része. Hihetetlen a szabadság ami ránk szakadt ezáltal...
Nem is tudom, de valahogy kezd felnőni Zoé. Illetve kezd gyerekesen kinézni ahelyett, hogy csecsemősen, vagy újszülöttesen nézne ki. Persze nem vagyok teljesen biztos a dolgomban, mert élőben észre sem veszem a változást, de a mostani 12 hetes képein néha már úgy néz mint egy kisgyerek. Olyan a tekintete, az arca. Nem tudom...
Talán két hete kezdődött, hogy a Zoé elkezdett elcsábítani. (Mostanra teljes a sikere.) Szóval feküdtünk az ágyon, és o egyszer csak rám mosolygott, és azt mondta, hogy grhrhrhr. Nekem. Teljesen meglepődtem ezen, de válaszoltam. - Gögögö. Elnevette magát örömében, hogy értem a kapcsolatteremtési szándékot, és újabb meghatározhatatlan hangsor adott ki. Azóta amikor csak lehet beszélgetünk. Körülbelül olyan ez mintha egy delfinnel, vagy egy UFO-val tenném, de mindketten biztosítjuk a másikat feltétlen jóindulatunkról, és bizalmunkról
A hírek szerint hatalmas krokodil könnyek kíséretében fogadta. Viszont épül belé a védelem az agyhártyagyulladással szemben.
Kicsilány túl van az újszülött koron. Ezalatt kétszer lekakilt, de cserébe mostanra megtanult mosolyogni, így megbocsájtottam neki. Még mindig vonzódik az éjszakai élethez. (Akárcsak anyja, apja a születése előtt.) Szeret enni és aludni is nappal. Barátkozik Barimarival, és fedezi fel a világot szép komótosan. Egyre izgalmasabb vele az élet...
Egyre aranyosabb napról-napra. Kinőtte a 2-5 kilósoknak szóló pelenkát, és a szemei is kezdenek üzemszerűen állni. Néha mosolyféle bujkál az arcán, de ez még nem nekünk szól.
Különben igen nagy öröm ám még így is, hogy levegőbe sem vesz. Majd jól megtanulja ki az úr, ha én fogom fürdetni.