Pipázni aktívan a harmincadik születésnapom előtt kezdtem azon elhatározásból, hogy ideje felnőnöm, és a dohányzás valamely magasabb szintjét kellene űznöm a cigaretta helyett. Persze régebben is flörtöltem már többször a füstölgés ezen nemes módjával, de sosem jártam sikerrel hisz rossz pipákat választottam, hozzájuk ócska dohányokat, és csak a nyelvem égettem össze mikor próbáltam sietve elszívni egy-egy gyors tömetet.
Persze hibát követ el, aki azt hiszi hogy a drága pipa, és a nemes pipafű megoldást hozhat, mert bár emelik az élvezetet, de az élvezet forrása a pipázás maga, a hangulat, a nyugalom, a hozzáállás. Belőlem ez hiányzott, és talán ezt a legnehezebb elsajátítani. Vagy lehet, hogy nem is kell megtanulni, hanem csak ráérezni, elkapni kell, ahogy az ember megtanul biciklizni, vagy úszni. Eleinte lehetetlennek, sőt átverésnek tűnik, - bárki bármit beszéljen is róla - aztán egyik pillanatról a másikra megvan, és már gondolni sem kell rá annyira természetesnek tűnik az egész.
Már csak ülsz, és eregeted az illatos füstöt...

Amikor sikerül ezt elérni, onnantól valóban élvezetté válik a füstölés, és pipássá lesz az átlag halandó. Körülbelül ettől kezdve éri meg szebb, jobb és egyre újabb pipákat vásárolni. Mivel előtte minden esélyünk megvan, hogy hazavágjuk még a legkiválóbb gyártók csúcsmodelljeit is. De előbb-utóbb mindenképp eljön az idő, mikor az első pipánk mellé beszerezzük a másodikat, harmadikat, nyolcadikat, hogy a többit már ne is említsem. Ilyenkor a márka mellet fontossá lesz a pipa formájának neve is. Hisz nem csak az a számít, hogy Peterson, Vauen, Angelo, vagy Bravo pipánk az új szerzemény, hanem az is lényegessé válik ám, hogy milyen a formája. Persze lehet mondani, hogy olyan gömbölyded és ívelt, vagy "tudod az az egyenes", de ebből más pipás vagy pipátlan valószínűleg sosem fogja látni maga előtt, és elképzelése sem lesz az új szerzemény alakjáról.
Meg ha már lehetőségünk van rá miért ne legyünk bennfentesek és sznobok? Ezért a - Peterson gyár grafikusainak munkáját felhasználva - összeállítottam egy táblázatot a legelterjedtebb 25 klasszikus pipaformáról névvel. Mostantól mondd azt, hogy a potomból csak EMP-t szívok, viszont a bulldogom Virginiára van ráállítva. És mindenki látni fogja, hogy nem kezdő pipás vagy...

Pipákat venni pompás mulatság, és remek időtöltés - kérdezzétek csak meg róla a Kedvesemet - de azért a füstöt mégis csak a pipafű adja. Annak illatát, zamatát élvezzük. Sajnos szinte bármely dohányról elmondható, hogy ahányan szívják annyi különböző ízt tapasztalnak, annyi különböző leírás születik róla. És gyakran teljesen eltérőek a vélemények. Persze az igazi pipás képes kerek mondatokban, ékes hasonlatokkal fűszerezve bemutatni kedvenc füstjét. De pontosan tudjuk hogy olyan ez, mintha arról kéne meggyőzni másokat, hogy miért is szeretjük annyira imádott nőnk illatát. Azért én megpróbálom...

A hajdan volt ember szinte mind pipázott (ember alatt a régiek a férinépet értették). A pipa mindenek előtt rangot jelölt, társadalmi hovatartozást. Más pipája adatott a bírónak, jegyzőnek, kántornak, mesterembernek, s más a gazdának. Utalt a pipa az életkorra is: legénynek, fiatal házasnak rövidszárú, öregnek hosszúszárú pipa dukált. folytatás...