Ők ott vannak mindenütt...
Néhányan segíteni jöttek, néhányan azért hogy kikészítsenek, a többiek meg... Ki tudja. De mit van mit tenni - ők vesznek körbe nap mint nap. Akik segíteni jöttek azok leginkább a családom és a barátaim. A kettő végül is szinte egy. Persze vannak mások is, például Zs. a büfésnénim, aki – bár egyszer majdnem megitatott velem egy romlott kakaót - tudom, hogy jót akar. Erre bizonyíték a sok finomság, amit nála szoktam enni. Akik ki akarnak készíteni, azokból remélem kevesebb van, bár lehet hogy naponta növekszik a számuk. Ők néha a barátaim, néha a családom, sokszor a kormány, de szinte mindig intoleránsok. És olyat akarnak ami nekem nem jó, vagy ha jó is nem tetszik. Aztán ott van a harmadik oldal, ők azok akik előttem vagy mögöttem állnak a sorban. Akik rám mosolyognak egy koncerten, vagy rám sem néznek, akik meghalnak távoli vidékeken, esetleg a lábamra lépnek egy buszon. - De ez csak esetleg, mert már jó ideje hanyagolom a tömegközlekedést. - Az biztos, hogy ők vannak a legtöbben. Valamivel hatmilliárd fölött. Viszont nem ismerem őket...
Lehetne írni hosszabban azokról, akik ki akarnak készíteni, de nem érdemlik meg a törődést.
Lehetne persze írni a barátaimról, családomról, de ők írjanak magukról. Nem az én tisztem, hogy kibeszélem őket. – Pedig lenne mit mesélni. :)