2010. szeptember

Nem tudom, hogy a munkahelyi dögvészt kaptam-e el, mely kicsinálta cégünk szürkeállományának közel felét, vagy egyszerűen csak valami brutális front jön, de lassan két napja fáj a fejem. És hogy kellemesen teljen az időm még éjszaka is dolgoznom kell egy állati tenderen. Szerencsére már látom az alagút végét, de azért most eléggé nyomorultan vagyok.

DIAPULMON
Ez a szó tódult a fejembe, és megéreztem az illatát is. Ugyanis gyerekként erős asztmám volt, és esténként számtalanszor kellett kamilla tea felé hajolnom, melybe anyukám Diapulmont csepegtetett.
Egy ideje Hitvesem kamillával gőzöl. Én meg beleszagolok, és mindig kiver a víz tőle. (Mégis bele KELL szagolnom.) Viszont ma ahogy öntöttem ki a wc-be a főzetet, egyszerre csak belém nyilallt a DIAPULMON név melyet harminc éve nem hallottam, és azt hittem, az illata is rég törlődött már. De nem...
Most nem tudom mit kezdjek ezzel az érzéssel, infóval.
A gyerekkor emléke... És milyen éles volt egy pillanatra...

Tegnap esőre állt, így reggel a gyerekekkel gumicsizmát húztunk, viharkabátot, vízálló nadrágot (mármint ők, mert nekem se gumicsizmám, se vízálló gatyám) és elmentünk a Budakeszi Vadasparkba. Mire odaértünk már zuhogott, de ez nem tántorított el minket, bár a fényképezőmet nem mertem bevinni. Megnéztük a szarvasokat, medvéket, farkasokat. Láttuk, hogy esznek a vaddisznók (mint a disznók..), és jól kihasználtuk, hogy rajtunk kívül csak egy elszánt család próbált megküzdeni a csapadékkal. Délre értünk haza enyhén átnedvesedve, de élményekkel teli.
Utána délután már csak egy gyerekszoba rendrakást vállaltunk és némi társasozás. - Szerintem a szülői élet legjobb pillanatai, mikor közösen társasozunk négyesben. (Mikor megszülettek a gyerekeim, ezt vártam, mikor fogunk közösen játszani négyesben.)

Délelőtt elvittem a gyerekeket "Ganésa múzeumba". Hosszú ideje rágtak már érte, hogy múzeumot és Ganésát is akarnak. Így reggel kimentünk a ligeti játszóra, majd átcsúsztunk a Hopp Ferencbe, ahol csupán egyetlen Ganésát láttunk, viszont voltak indiai babák, és a kertje is elég korrekt. Azért átgurultunk még a Ráth Györgybe, ahol már akadtak rendesen Ganésák, Sívák, Buddhák, és csodaszép japán fanyomatok. Jól szórakoztunk...
Most pihennek, és várjuk, hogy háromra jöjjön valaki megnézni a lakást. - Nem sok reményt fűzök hozzá, de ha meg sem nézik biztos nem adjuk el...

Nagyon kihajtottam magam ezen a héten. Anyukám mindig azt mondja, hogy a "negyvenes évek eleje" ilyen, Apukám is így csinált akkoriban. (Én még csak 38 vagyok!!!) Nem tudom. Mikor utoljára negyven éves voltam az elég régen lehetett, mert nincsenek emlékeim róla...
Az biztos, hogy rám szakadt egy komplett üzletág projektvezetése, és még tendereket, padokat is kell írnom "úgy szabadidőben". Kicsit sem unatkozom. Inkább csak fuldoklom, de lehet, hogy "így kell megtanulni úszni". (Gyerekkoromban nem így kellett...) Persze már majd negyven vagyok, ilyenkor már nem üti szét magát az ember, nem éjszakázik, gyereket visz a oviba, az addig kitombolt energiáit fektetheti munkába is. Azért az mégis más egy éjszakás pörgés után szétcsúszva lenni, mint nyolc órányi munka után...
De ez van, anyukám szerint ez van.

Tegnap este lementem a kocsmánkba Cs.G barátom új androidos telefonját feltörni. - Mert mit ér a linux root jogok nélkül? Majd két órát szívtam vele sikertelenül, mikor végül kiadtam a szükséges parancsot egy "sudo"-val megtámogatva, és láss csodát minden azonnal működött. Ó én balga nem gondoltam rá, hogy a telefon rootolásához root jog kell a laptopon is. Nagy tanulság. A következő már úgy fog menni mint a karikacsapás... (Na kinek "szabadítsak fel" androidot?)
Már két napja egy PAD (Projekt Alapító Dokumentum) kidolgozásával szívok a Gyárban. A problémát az adja, hogy a legtöbb PAD nagy projektekhez készül, ahol ezzel bástyázzák körbe magukat a felek, készülve a későbbi konfliktusokra. Igen ám, de akiknek írnom kell, azokkal kiváló munkakapcsolatban vagyunk vagy öt éve. Csak épp egy új főnök szeretné, ha mostantól "projektszerű" lenne a működés a kollegiális helyett/mellett. Így most kell egy olyan PADot írnom mely a többivel ellentétben nem náci, és nem a felelősség másikra tolását szolgálja, hanem a minimális keretet adja meg a "projektszerű" működéshez.
A feladat építeni egy kényelmes lakóházat, mely úgy néz ki, mintha atombunker lenne...

Ma jó pörgős napom volt. Most, hogy az eddig tőlem idegen üzletág napi projektvezetését is veszem át, sok új problémával, idegen helyzettel szembesülök. Persze jó ez, mert tágul a világképem. :) Csak épp sokszor azt sem tudom mihez kapjak, kivel mikor miről kell egyeztetnem. Azért nem reménytelen a helyzet.
Szerencsére az oviból nem utálták ki a gyerekeimet az enyhe betegség okán...

Hétvégén Vp-ben voltunk, és családom minden tagját elkapta Hitvesem kórsága. (Még én tartom magam a legjobban.) Egyébként cudar időnk volt. Semmi játszótér, semmi kimozdulás...

Tegnap kutyás pizzázás, sörözés volt. Mely olyan jól sikerült, hogy a kocsmából kilépve T.Z kollégám bejelentette, hogy ma reggel felmond. Reggel minden érintett azt próbálta tőlem megtudni, hogy miért is akart felmondani Z? Szerencsére dél körül benne is felmerült ez a kérdés és mivel nem emlékezett (ahogy senki) az okokra, így inkább tárgytalannak tekintettük ezt.
Délután óvodai szülői értekezletem volt, ahol immár szokáshoz híven és készítettem az összefoglalót. Nem nagy kaland, de félévente ki lehet bírni.

Mára Hitvesemet teljesen legyőzte a dögvész. Még szerencse, hogy tegnap végül nem mentünk el lefertőzni mindenkit Juckóék buliján. Azért délelőtt levittem a gyerekeket cangázni, gesztenyét gyűjteni, és délután Zoéval elvittük az én biciklimet benzinkúthoz nagy nyomású vízzel leveretni, mert még a túrán igencsak elsarasodott. Most legalább tiszta, és elvégezhetem majd rajta a téli felújításokat.
Hát ennyi. A Magyar Dal Napjára nem jutottunk ki, bár tervben volt az is.

Ronda egy nap volt ez a mai. Esett, zuhogott, esett. Hitvesem tegnap este a lányokkal bulizott, így elég punnyadt volt, de én sem voltam toppon. - Tegnap este majd éjfélig olvastam az új tenderkiírást.

Jó nap ez a mai is. Tegnap két ajánlatunkat fogadták el, ma pedig bejött egy újabb csábító üzlet. Ha ez is összejön, akkor további két-három évig van munkám, és van hová fejlődni a cégnek. (Kicsit botrány, hogy a munkaadó cégemet magaménak érzem, de vállalom.)
Ma Hitvesemnek azt mondták az óvodában, hogy olyan jó gyerekeink vannak, hogy "szabadalmaztassuk őket". Persze itthon elengedik magukat, és bűn rosszak is tudnak lenni, de legalább ahol kell megállják a helyüket. - Tamási Áronnak van valami (nem pontosan idézett) szövege, mely szerint "a szülei olyan szép életet éltek előtte", hogy nem volt választása. Én azt hiszem, hogy ezt próbálom magam is továbbadni talán generációkon át...

Ma délután két céges ajánlatunkat is elfogadták. Ez jó, mert lesz némi munka és pénz is az év végére.
Egyébként csendben telnek a napok...

A mai történet Kristófról szól. Mindenki keresse az oldalán...

Hét év nagy idő. Ennyi alatt kicserélődik az ember összes sejtje, szóval már nem azok vagyunk amik voltunk. (Szerintem ez csak városi legenda.)
Hét év nagy idő.
Pont hét éve házasodtunk össze Hitvesemmel. Szerencsére azon sejtjeim, amik a szerelmemet tárolják valahol az agyamban még a régiek. Ez jó. Sosem tapasztaltam még ilyet, hogy ennyi időn át is lehet szerelmesnek lenni. Örülök, hogy pont nekem adta a kezét hét éve...

Tegnap Hitvesem elég fáradt volt M.Á születésnapi bulija után, sőt még az eső is esett, így csak a kötelező kört futottuk meg a nagy bevásárlással. Cserébe ma elmentünk a "vonatparkba", ami Kristóf régi vágya volt. A délutáni programot még nem tudom. Visszatérek..

Dawkins könyvét olvasva megint elkapott a tudomány iránti hév, melyet utoljára a főiskolámon csöpögtettek belém, legyen bár "csak" az a tudomány vallásbölcselet, vagy etnológia, és nem a természetből jól levezethető biológia, fizika.
Most megint kicsit tisztább szemmel tudok rátekinteni a világra egy ideig, és ez jó. Jó, mert a hétköznapok a megrögzült sémáival beporosítják a látásomat.

Testünk bódhi-fa.
Tudatunk tiszta tükör,
Amit tisztogassuk gondosan óráról órára!
Ne rakódhasson rá a por!

Pedig hát:

Nincs bódhi-fa.
Nincs tiszta tükör.
Valójában minden üresség.
Hol van a por?
(A hatodik pátriárka szúrája)